Budapest II. világháború utáni első állandó Duna-hídja a Kossuth Lajos tér és a Batthyány tér között állt. A II. világháború alatt a visszavonuló német csapatok valamennyi budapesti Duna-hidat felrobbantották. Az ostrom utáni első állandó híd a Kossuth Lajos tér és a Batthyány-tér között épült, a parlamenttől délre. Fél-állandó hídnak mondták, mert csak másodrendű terhelésre és 10 évi időtartamra méretezték. Építését 1945. április 19-én határozta el a minisztertanács, a terveket Mistéth Endre és Hilvert Elek készítette. Eredetileg faszerkezettel tervezték, de nagyobbrészt acélelemekből épült, nemcsak szerkezeti anyagból, hanem csövekből és a roncshidak felhasználható hegesztett kapcsolatokkal. A kilencnyílású, rácsos szerkezetű híd két parti nyílása fából készült 7,0 m-es úttesttel és 2x3,25-es járdaszélességgel valósult meg, hossza 355 m volt, legnagyobb, középső nyílása 80 m. A három középső nyílás alsó-, a többi felsőpályás volt. A hidat gyors tempóban építették fel, a pillérek alapozását 1945. május 16-án kezdték, a nyolc pillért vasbeton köpeny lesüllyesztésével öt és fél hónap alatt készült el. A szerkezetet a Csepeli Vas- és Fémművek és a Győri Vagon- és Gépgyár szállította. Az építés az 1945. szeptember 22-én vízre bocsátott, 100 tonna teherbírású József Attila úszódaru segítségével folyt. A faanyagot a budai kertek fenyőiből, a dunai úszóstrandok anyagából, a romházak maradványaiból nyerték. A hídépítők 16-20 órákat dolgoztak, s néhány nappal azután, hogy a kemény télen a jégzajlás elvitte a Margitszigeten átvezető Manci nevű pontonhidat, 1946. január 15-én megindult a gyalogosforgalom, a járművek pedig január 18-ától kelhettek át - az utolsó náci hídrobbantás első évfordulóján. Pesten egyenes felhajtó létesült a Báthory utca tengelyében, Budán erős ívekkel két rámpa épült északi és déli irányban, a rakpart vonalával párhuzamosan. Az autóbusz-forgalom március 12-én indult meg. A híd építéséről Háy Gyula írt drámát, Az élet hídja címmel. 1954-ben a két faszerkezetű nyílást acélból építették át. A híd teherbírása korlátozott volt, egy idő múlva már csak kisebb autóbuszok közlekedhettek rajta. A Szabadság, Margit, Lánchíd és Petőfi-híd újjáépítése után nélkülözhetővé vált, 1956 tavaszán lezárták, majd 1960-ban lebontották. A meder teljes kitisztítása 1963-ban ért véget. A Kossuth híd gyors megvalósítása a háború utáni újjáépítés jelentős állomása volt, emlékét a hídfők helyén emléktáblák őrzik.