Murád II. Szelim szultán legidősebb fiaként apját 1574-ben követte a trónon. Uralkodása alatt a Birodalom a hanyatlás határozott jeleit mutatta, csak Szokoli Mehmed géniuszának köszönhetően nem mutatkozott meg. Szokoli megmaradt nagyvezírként megöletéséig, 1578-ig. A szultán a tekintélye a hárembeli befolyásoknak köszönhetően nagyon leromlott. A hárembeli ágyasok közül Murád fő ágyasa, Szafije (a tiszta) rendelkezett a lenagyobb hatalommal. Ő velencei nemesi családból származott, apja Korfu kormányzója volt. Gyerekkorában került török fogságba, majd eladták a szultán háremébe. Szafije a szultán minden cselekedetére hatással volt, egészen az uralkodó haláláig. Murád idejét a hárem falai között töltötte. Ha hihetünk a török forrásoknak, számtalan feleségétől és ágyasától 112 gyermeke született, s halálakor 19 asszonya volt állapotos. Név szerint ismert gyermekeinek száma is meghaladta a harmincat. Vezírei véres harcot folytattak Perzsiával (1576-1590), amelyben végül győztek, de az elnyert tartományok jövedelmei nem kárpótolták a hozott vér- és pénzáldozatokat. Magyarországgal és Erdéllyel csak uralkodása utolsó éveiben került sor az úgynevezett tizenöt éves háborúra, melyben magának Murádnak ugyan nem volt része, de annál több az agg Szinán nagyvezírnek.