Erkel Ferenc negyedik fia Budán született. Zenei pályafutását 1859-ben kezdte a Nemzeti Színházban üstdobosként, majd a női kar korrepetitora lett. 1873-tól vezette a teatrum kórusát, majd 1875-től annak operatársulatát. Még abban az évben a Filharmóniai Társaság elnök karnagya lett, amely posztot egészen halálig betöltötte. 1884-1900 között az Operaház igazgatójaként, majd főzeneigazgatójaként tevékenykedett. 1890-től az Országos Magyar Dalárdaegyesület karnagya volt, korának legjelentősebb magyar karmestereként tartották számon. Számos magyarországi operabemutató (Aida, Varázsfuvola, Névtelen hősök) fűződik a nevéhez, kiváló magyar és külföldi zeneszerzők hangversenyeit vezényelte. Ismertebb kompozíciói: Magyar nyitány (1862); A-dúr nyitány (1868); férfikarok, zongoraátiratok. Csobáncz című operáját a Nemzeti Színházban mutatták be 1865-ben. 1900. október 14-én halt meg Békéscsabán.