Madarász Viktor Csetneken született. Részt vett a szabadságharcban, s ez végigkísérte egész életét: művészetét a nemzeti függetlenség hatotta át, a magyar történelem hősi és tragikus emlékeit idézte a nemzeti szellem ébrentartására. 1856-tól Párizsban tanult, s 1859-ben ott készült első fő műve, a Hunyadi László siratása, a magyar romantikus történeti festészet egyik legjelentősebb alkotása. E műve először Magyarországon, a Pesti Műegylet kiállításán nyerte meg a kritikusok tetszését, majd 1861-ben a párizsi Salon éves seregszemléjén kapta meg a francia állami nagy aranyérmet, az egyik legrangosabb festészeti elismerést. Kiváló történelmi kompozíciók mellett (Zrínyi és Frangepán, Dobozi, népe), több ugyancsak kiváló arcképet festett. Thierry Amadé történetíróról készített portréja a legjobb magyar arcképek közé tartozik. 1870-ben hazatért Párizsból, de itthon már nem volt sikere. 1873-ban - miután több méltánytalanság, rossz kritika érte - átvette apja üzletét, majd 1880-ban teljesen visszavonult a festészettől. Vállalkozása azonban 1902-ben tönkrement, ezért 1903-ban újra festeni kezdett, főként portrékat, de ezek már nem közelítették meg korábbi festményei színvonalát. Budapesten halt meg 1917. január 10-én.