Ferdinand Lesseps Versailles-ben született. 1825-ben alkonzul-helyettes lett Lisszabonban, 1828-ban Tuniszba, 1832-ben Alexandriába helyezték. Itt kezdte tanulmányozni a Szuezi-csatorna építésének javaslatát, amely Napóleon egy mérnökétől, Le Pére-től származott. Mohamed Alival, az alkirállyal és fiával, Szaíddal ápolt barátsága révén remélte, hogy ő végezheti el e nagy munkát. Kairóban egy pestisjárvány leküzdésével foglalkozott, majd 1839-ben Rotterdamba helyezték. Szolgált Malagában és Barcelonában, majd madridi követ lett. 1849-ben küldöttséget menesztett Rómába, Mazzini köztársaságát próbálva összebékíteni a pápasággal. Amikor Franciaországban konzervatív törvényhozó nemzetgyűlés állt fel, Lessepset visszahívták és megrovást kapott. A francia csapatok restaurálták a pápa hatalmát, az ő diplomáciai pályája pedig félbetört. 1854-ben Szaíd lett Egyiptom kedivéje, aki aláírta a koncessziós törvényt, mely engedélyezte Lesseppsnek a szuezi földszoros átvágását. Két térképész, Linant Bey és Moguel Bey segítségével elkészítette az első terveket a Földközi- és a Vörös-tenger összekötésére. Ezt egy nemzetközi mérnökbizottság némi módosítással elfogadta. Az 1858-ban megalakult részvénytársaság tőkéjének felét a lelkes franciák jegyezték. 1859. április 25-én Port Szaídnál Lesseps megtette az első csákányütést. Tíz év múlva, 1869. november 17-én Eugénia francia császárné és Iszmáíl kedive felavatták a Szuezi-csatornát. 1875-ben a britek megvették Iszmáíl valamennyi részvényét, s a csatorna többségi tulajdonosai lettek. Lesseps 1869-ben bonapartista képviselőjelölt lett, de megbukott. 1879-ben a Nemzetközi Földrajztudományi Társaság állást foglalt a Panamai földszoros átvágása mellett. A 74 éves Lesseps vállalta a lebonyolítást, nem tudta azonban felmérni a feladat nehézségeit, úgy vélte, a csatorna zsilipek nélkül is megvalósítható, bár a nyomvonalat 300 m magas vízválasztó és a Charges folyó is keresztezte. A munka túlnőtt egy magántársaság lehetőségein, s csakhamar elakadt. Lesseps cégét 1889-ben felszámolták. 1892-ben állami vizsgálat kezdődött, s perbe fogták a vállalat csődgondnokait. Lessepset és fiát, Charles-t öt évre ítélték. Azonban csak Charles került börtönbe, s a fellebbviteli bíróság később megsemmisítette az ítéletet. A Panama-ügy hatalmas botrány lett, s kihatott a francia állam történetére is. Lesseps a botrány dacára megőrizte népszerűségét. 1894. december 7-én halt meg La Chénaie-ben.