Az angliai Eywood-ban meghal Mészáros Lázár honvéd altáborrnagy, hadügyminiszter. Mészáros Lázár köznemesi családban Baján született 1796. február 20-án. Iskoláit szülövárosában, Szabadkán, Pesten és Pécsett végezte. Jogi tanulmányait megszakítva lépett katonai pályára. 1813. augusztus 1-jétől főhadnagy volt egy Bács megyei lovassági alakulatnál. Részt vett a Napóleon elleni háborúban. Ezredével több mint tizennyolc évet töltött Itáliában. Radetzky tábornagy felfigyelt a tehetséges huszártisztre, az ő javaslatára léptették elő 1845. október 20-án ezredessé és ezredének parancsnokává. Mészáros Lázár rendkívül nagy műveltségű tiszt volt. Hét nyelven beszélt és komoly ismeretei voltak a katonai tudományok mellett a társadalommal és a gazdasággal kapcsolatos egyéb tudományágakban is. 1837-től levelezett Széchenyi Istvánnal. 1844. december 21-én a Magyar Tudós Társaság levelező tagjává választották. Székfoglalójában a modern polgári társadalmak hadseregét választotta témául.
Kossuth Lajos javaslatára Batthyány Lajos 1848. március 22-én felkérte, hogy vállalja el az első felelős magyar kormányban a hadügyminiszteri posztot. Elévülhetetlen érdemeket szerzett a magyar honvédsereg megszervezésében, joggal nevezik a magyar honvédség megteremtőjének. Hadügyminiszterként ő készítette el az ország védelmére szükséges katonai erő kiállításáról szóló törvényjavaslatot. December 13-ától átvette a mintegy tízezer fős felső-magyarországi hadtest parancsnokságát. 1849. január 4-én a kassai ütközetben vereséget szenvedett Franz Schlik altábornagytól. Május 6-ig volt ideiglenes hadügyminiszter, majd július 1-jén Kossuth Lajos a leváltott Görgei helyére főparancsnokká nevezte ki. Mivel tényleges haderőt nem kapott kezei alá ezért július 26-án lemondott. Július 30-ától az új főparancsnok, Dembinski Henrik vezérkari főnökeként működött A temesvári csata után augusztus 14-én Törökországba távozott. Törökországban, Franciaországban és Angliában élt, majd az Egyesült Államokban, Iowa államban farmerkedéssel próbálkozott. 1858 októberében - rövid idővel halála előtt - tért vissza Angliába. Végrendeletében úgy rendelkezett, hogy nem kíván hazájába visszatérni mindaddig, amíg az ország területen idegen hatalom katonái tartózkodnak. Hamvait 1991. március 15-én helyezték végső nyugalomra a bajai Szent Rókus-kápolnában.