A kétszeres Kossuth-díjas festő, grafikus, művészpedagógus, kiváló művész, művészeti író Marcaliban született. Alkotásait individuális intellektualizmus, északias, érzékeny formavilág és hideg színek jellemezték. Nagybányán tanult, majd Bécsben és Berlinben élt, ahol expresszionista képeket festett (Vörös állat). Riviéra (1925-1927) című képének előadásmódja teljesen új festészetünkben. Később Budapesten telepedett le. Pasztelljei közül a legfontosabbak: Csendélet Nikével (1928), Tél (1929). Második korszakában a látomásszerű képek a gyakoriak, ez időből származó fő műve a Vidéken (1941), amely a korszak életérzését sugallja. A Gresham-kör szellemi vezéreként a nagybányai tradíciók folytatását hirdette. Az ötvenes években stílusa realistává vált, Szabó Lőrincről készült portréja (1955) a jellemábrázolás egyik remeke. 1958-ban a brüsszeli Világkiállításon Budapest látképe című pannójával aranyérmet nyert. 1948-1949-ben a Magyar Művészet című folyóiratot szerkesztette. 1982. március 13-án halt meg Budapesten. Önéletrajza három kötetben jelent meg.