Az 1830-tól francia gyarmati uralom alatt álló Algériában 1954. november 1-jén fegyveres felkelés kezdődött az elnyomás ellen. Az algériai partokra települt főníciaiak az i. e. XII. században a törzsi szervezetbe tömörült őslakókat, a numidokat találták ott. A rómaiak uralma i.sz. 430-ig tartott. A VII. században érkeztek az arabok, akik új vallást, politikai és közigazgatási apparátust, gazdasági-társadalmi rendet és nyelvet hoztak magukkal. A spanyol hódítással szemben az algériaiak a törököket hívták segítségül, akik 1541-től három évszázadra saját uralmuk alá vetették őket. 1830-ban a franciák támadták meg Algériát, és hatvan éven át tartó hódító háború után 1962-ig tartották megszállásuk alatt. A második világháború után felerősödött a függetlenségi mozgalom, 1954. november 1-jén fegyveres harc robbant ki, melynek élén a Nemzeti Felszabadítási Front (FLN) állt. A függetlenségért vívott harcban több mint másfél millió algériai vesztette életét, mire 1962 júliusában kikiáltották az ország függetlenségét.