A szabadságharc végnapjaiban nagyon sokan menekültek az Oszmán Birodalom területére. Az első emigránsokról 1849. július 23-án számolt be a Porta bukaresti megbízottja. Fuád 1120 főről, köztük 36 tisztről tudott. Kossuth augusztus 17-én Orsovánál lépett a török területekre, hamarosan több ezren követték. Strümer osztrák követ erélyes hangú tiltakozó jegyzéket nyújtott átt az oszmán félnek. Ebben az osztrák-török kapcsolatok jövőjét tette függővé a Porta lépésétől. Az augusztus 30-án tartott minisztertanácsi ülésen Musztafa Resid nagyvezír álláspontját fogadták el. Ő azt emelte ki, hogy a menekülteket nem szabad kiadni az osztrák és az orosz hatóságoknak, mivel ez egyet jelentene a halálos ítéletükkel. A török vezetés ezért a végső döntést halogatni kezdte, a megállapodás végül októberben született meg.