1820. augusztus 11-én Tállyán meghal Lavotta János zeneszerző, hegedűművész. Lavotta 1764. július 5-én született Pusztafödémesen, középiskolai tanulmányait Nagyszombaton illetve Pozsonyban végezte. Pesten jogot is hallgatott. Katonaévei után Bécsbe, majd Fraknóra ment. 1786-ban Pestre költözött, ahol a kancellária hivatalnoka lett, majd Zichy Károly fiainak nevelőjeként tevékenykedett. Ezután döntött végérvényesen a zenei pálya mellett. 1792-93 között a pest-budai magyar színjátszó társaság muzsikadirektoraként működött. 1797-99-ig Miskolcon tartózkodott. 1802-04-ben a kolozsvári színtársulatot irányította. 1816-ig sorra járta a nemesi kúriákat, vándoréletet élt. 1816-ban zongorát és hegedűt oktatott, majd Debrecenben zeneműboltot nyitott. Igen művelt muzsikus volt, művein a nyugati kultúra hatása is érződik. Egyik tagja volt - Biharival és Csermákkal - a 'virtuóz-triász'-nak. Ő volt az első, aki nagyobb, átfogóbb formában kísérelte meg a verbunkost feldolgozni. Kortársainak tiszteletét is kivívta, szívesen hallgatta Kazinczy is, Kölcsey pedig az ő muzsikáját állította szembe - mint kulturált magyarságot - a cigányzenével és a verbunkos tánccal.