Johnson, Andrew
2005. augusztus 2. 09:36
<
1860-ban új fejezet kezdődött életében. Abraham Lincoln elnökké választása után a déli államok - beleértve Tennesseet - az Uniótól való elszakadásra készültek. Különösen a rabszolgatartás kérdése körüli viták voltak hevesek; Johnson déliként lojális volt ehhez az intézményhez, de eltérően a déliek többségétől, még lojálisabb az Egyesült Államokhoz. Sokszor szó szerint is életét kockáztatva, forró hangulatú gyűléseken érvelt államában az elszakadás ellen, állandóan töltött fegyvert hordott magánál és néha használta is. Amikor a szakításra mégis sor került, ő Washingtonban maradt - döntése az északiak szemében hőssé, a déliekében árulóvá tette. Tennessee már a polgárháború elején hadszíntérré vált, s miután az északi Unió seregei területének nagy részét elfoglalták, 1862-ben Lincoln elnök háborús kormányzóvá nevezte ki.
Johnson a háború végéig hivatalában maradt, és nagy ügyességgel csillapította a kedélyeket. Teljesítménye elismeréséül 1864-ben a republikánusok demonstratív módon a déli és demokrata Johnsont jelölték Lincoln alelnökének. A hivatali esküt 1865. márciusában tette le, de a közvéleményben rossz benyomást keltett. A megfázással küszködő politikus barátai bíztatására némi whiskyvel kezelte magát, de túladagolta az italt és tántorgott, majd összefüggéstelen beszédet tartott. Hat héttel később Lincoln merénylet áldozat lett, az elnöki tisztség Johnsonra szállt.
A pohár akkor telt be, amikor az elnök felmentette hadügyminiszterét, akit azzal vádolt, hogy túlságosan szimpatizál a törvényhozással. A miniszter hivatalában elbarikádozta magát, a Kongresszus pedig 1868. február 24-én az Egyesült Államok történetében először megindította az impeachment folyamatát. Ez lehetővé teszi, hogy a szenátus peren és bíróságon kívüli eljárásban, kétharmados többséggel felmentse hivatalából az elnököt, ha az felségárulást, vesztegetést, vagy más, közelebbről meg nem határozott "súlyos bűncselekményeket és jogsértéseket" követ el. Johnson ellen az volt a vád, hogy megsértette a tisztségek betöltéséről szóló, egy évvel korábban hozott törvényt, mert a miniszter felmentésekor nem kérte ki a szenátus jóváhagyását. A kezdeti tizenegy vádpontból végül háromról szavaztak a szenátusban, ahol Johnsont egyetlen szavazattal mentették fel a vádak alól. (Az eljárást azóta csak Richard Nixon ellen indították meg a Watergate-ügy kapcsán, de ő ezután lemondott. Bill Clinton ellen a Monica Lewinsky ügy kapcsán hamis tanúzás és az igazságszolgáltatás akadályozása miatt végigvitték az eljárást, de a szenátus 1999 februárjában felmentette.)
Johnson elnökségének hátralevő része ezután már viszonylag eseménytelenül telt. Elnökségének egyetlen érdemleges külpolitikai eredménye Alaszka megvásárlása Oroszországtól 7,2 millió dollárért.
Hivatali idejének letelte után még megpályázta a demokrata elnökjelöltséget, de veszített, így visszatért államába. Ezután többször próbált, sikertelenül, visszatérni a nagypolitikába, végül 1874-ben még egyszer megválasztották szenátornak. Helyét 1875. márciusában foglalta el, de csak egy ülésen tudott részt venni. Az Egyesült Államok egyik legtisztességesebb és ugyanakkor legbalszerencsésebb elnöke 1875. július 31-én halt meg egy szélütés után.
(Múlt-kor/Panoráma - Vladár Tamás, Sajtóadatbank)