Brutális gyilkossági ügy tudta csak megingatni a Ku Klux Klan hatalmát az USA-ban
2018. október 10. 13:03 Múlt-kor
A második hullám
A Ku Klux Klan egészen az 1920-as évekig tisztán a déli államokban volt jelen. Ekkor azonban robbanásszerű növekedésnek indult tagsága országszerte, köszönhetően főleg a „The Birth of a Nation” („Egy nemzet születése”) című 1915-ös filmnek, amely a fekete erőszak ellen összefogó északi és déli fehérekről szól. Ez a 3-6 millió tagot számláló „második Klan” azonban mégis más volt, mint az első. Sikeres volt az olyan helyeken is, ahol alig éltek feketék – ekkoriban az ország északkeleti részén 2,3% volt a feketék aránya, míg a nyugati államokban 0,9%. E sikert új stratégiájának köszönhette: a megszokott rasszizmus mellett a Klan beállt a „nativista” mozgalom mellé, amely a bevándorlók, főleg a katolikusok és zsidók jelenlétét ellenezte az országban.
Utóbbiak „hozzáadása” ellenségképként nem jelentett túl nagy akadályt – az új bevándorlók nem számítottak a fehér amerikai eszménykép képviselőinek. Habár az olaszok, zsidók és írek nem voltak színesbőrűek, nem számítottak még valódi fehéreknek sem: a domináns amerikai faji felfogásban ezek a bevándorlók idővel „váltak” fehérré, ahogy betagozódtak a munkapiacra és a politikai spektrumra. A „fehérség” tulajdonképpen azt jelentette, „valódi” amerikaivá vált-e valaki – ebből azonban a színesbőrűek permanensen ki voltak zárva.
Az 1920-as években a Klan által képviselt vélemények teljességgel elfogadottnak számítottak a társadalom nagy részében – egyedül félelemkeltésének intenzitásában és széleskörűségében tűnt ki más szervezetek közül. A legtöbb amerikai intézmény – beleértve az elit egyetemeket – ekkoriban például vagy nem engedett zsidókat köreibe, vagy csupán egy megállapított kvóta alapján. Emellett az eugenika, amely az emberek felsőbb-, illetve alsóbbrendűségét állapította meg, tudományosan elismertnek számított, és a biológia részét képezte, tudományos alapot szolgáltatva ezáltal a megkülönböztetésnek.
A korábbi Klannal, illetve napjaink fehér felsőbbrendűséget hirdető csoportjaival ellentétben az 1920-as évek Ku Klux Klanja egyúttal vallási szervezet is volt. Valóságos vallási újjáéledésként élte meg ezt az időszakot tagsága, amely a szervezet saját állítása szerint 40 000 lelkészt is a sorai közt tudott. Habár ez az arány szinte biztosan túlzás, való igaz, hogy országszerte több ezer pap zengte a Klan dicséretét szertartásain, köztük az első nagy rádiós evangélista, Robert Shuler, a kor egyik legnagyobb vallási médiaszemélyisége, Aimee Semple McPherson, és a saját magáról elnevezett konzervatív egyetem alapítója, Bob Jones is.
A Klan vallási oldalát hangsúlyozta azzal is, hogy tagadta az evolúciót, és támogatta a szesztilalmat. E kérdéseknek is faji színezetet adott: az evolúció „zsidó tudomány” volt, alkoholt pedig a Klan szerint csak a katolikusok fogyasztottak (magát a szeszt szintén a zsidók készítették). E nézetekhez kapcsolódott a szervezet ideges hozzáállása a szexhez és a nemi szerepekhez is. A katolikusok perverzióiról szóló szenzációhajhász (és természetesen valótlan) beszámolóik annyira részletesek voltak, hogy a Klan tagjai ezeken keresztül nem csupán gyűlölködhettek, de némi könnyed pornográfiát is élvezhettek.
A Ku Klux Klan szemében a katolikusoknál még rosszabbak voltak a zsidók. A szervezet nézetei szerint Hollywood filmiparát a zsidók nem pénzkereseti célból hozták létre (habár természetesen fenntartották azt az ősi sztereotípiát is, hogy a zsidók becstelen, kapzsi kereskedők), hanem azért, hogy bomlasszák a tiszta fehér nők erkölcsét. A Klan által terjesztett irodalom rendszeresen utalt arra, hogy „a zsidó filmek a szexuális bűnözésre buzdítanak”, vagy hogy „a mocskos zsidó szuggesztió mérgező áradata megbénítja Amerika gyermekeinek erkölcsi érzékét”. A szervezet kiemelt gyűlöletáradatot irányított Charlie Chaplinre, akit „vulgáris zsidó humoristának” neveztek. Chaplin valójában nem volt zsidó származású, ezt azonban elvből nem jelentette ki.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
