Barát, segítőtárs, élelem: kutyák az ókori Görögországban
2023. január 15. 16:05 Múlt-kor
Kutyák a vallásban, az orvoslásban és a konyhában
A kutyák és a vallás antik görögországi kapcsolatát egy különös ellentmondás hatja át. Egyfelől Plutarkhosz és az utazó–író Pauszaniasz is állítja, hogy a görögök soha nem áldoztak kutyákat az olümposzi isteneknek, és a jövendöléseknél sem használták őket áldozatként. Másfelől viszont mindketten leírnak történeteket, amikben kutyákat áldoznak fel Enyalios istennek (aki legtöbbször, de nem mindig Arész hadisten egyik megtestesülése). Mindkét szerző Spártába helyezi ezt a fajta áldozati szertartást, nyomasztó képet festve az éjszaka sötétjében megégetett kölyökkutyákról.
Kutyát ábrázoló rhüton (ivóedény), i. e. 5 század
Bár a szertartás valódisága megkérdőjelezhető, nem teljesen elszigetelt elképzelésről van szó. Egy másik áldozati formában is előkerültek kutyák, igaz, itt nem az istenek kiengesztelése, hanem a rituális megtisztulás volt a cél: „Majdnem minden görög használt kutyákat áldozatként a megtisztulási szertartásokhoz”, írja Plutarkhosz a Quaestiones Romanaeban. A leírások változatosak: néhol fiatal férfiak egy feltehetően élő kutyával dörzsölik át magukat, máshol a macedónok négyfelé vágják az állatot.
A kutyát nőgyógyászati célokra is használták, például a fogamzás elősegítésére. Többféle orvosi előírás is fennmaradt: egy receptben például kölyökkutyák zsírját kellett kisütni és megenni, egy másikban pedig a kibelezett és gyógyfüvekkel megtömött, majd megsütött kölyökkutyából felszálló füstöt kellett a méhszájhoz irányítani, ami a vándorló méh nevű (nem létező) állapotra jelentett volna írt.
A görögök nem voltak nagy húsevők, olyannyira, hogy a nehéz idők jelének tekintették, ha a húsra kellett hagyatkozniuk legfőbb táplálékforrásként. Ha már ezt kellett enniük, az egyik húsféle, amit hajlandóak voltak fogyasztani, a hűséges kutyáé volt, bár valószínűleg inkább a számos kóbor állathoz, mintsem saját kedvenceikhez nyúltak. Bár előfordult, hogy megsütötték a kutyákat, jellemzőbben inkább felaprították és megfőzték a húst, így őrizve meg annak aránylag alacsony zsírtartalmát.
Orthosz, a mitológiai kétfejű kutya halála
A kutyaevésre leginkább a bronzkor régészeti lelőhelyei, például Lerna és Kastro szolgálnak forrásul. Ez még önmagában nem bizonyítja, hogy a klasszikus kor Görögországában is fennmaradt ez a szokás, de a hippokratészi gyűjtemény szövegeiben is fennmaradtak utalások a kutyahús fogyasztására és annak lehetséges egészségügyi hatásaira.
A kutya megjelenése az ókori görögök étrendjében jól illusztrálja az ember és állat közötti különleges, sokrétű kapcsolatot. A kutya hűséges barátként és társként szolgált, őrizte a házat és a nyájakat, segítette a vadászatot, gyógyította a betegségeket, kiengesztelte az ősi isteneket, és megtöltötte a gyomrokat.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
