Múlt-kor.hu

Az őrült király nyálfoltos mellényétől Viktória hatalmas bugyogójáig – ilyen volt a brit uralkodók ruhatára

Az őrült király nyálfoltos mellényétől Viktória hatalmas bugyogójáig – ilyen volt a brit uralkodók ruhatára

2017. február 1. 14:08

Az Egyesült Királyságban a Királyi Ceremoniális Ruhakollekció (Royal Ceremonial Dress Collection) tele van több ezer rendkívüli viselettel, amelyek a brit uralkodóházak tagjainak ruhatárát gazdagították. A Historyeytra.com annak járt utána, mit tudhatunk meg ezekből a ruhadarabokból a királyi család tagjainak mentális és fizikai tulajdonságairól. 

Őrült királyra szabott ruhatár

Az Egyesült Királyság néhány királyi palotáját kezelő Historic Royal Palaces nevet viselő alapítvány tulajdonába tartozó bizarr, egyben briliáns Királyi Ceremoniális Ruhakollekció legszívbemarkolóbb darabjai között találjuk a III. György által őrült időszakaiban viselt öltözékeket - olvasható a cikkben.

A király, aki abban a hitben ültetett el egy marhaszeletet, mert azt hitte, fán terem, egyes kutatások szerint bipoláris zavarban szenvedett, mások azonban úgy vélik, egy ritka, öröklődő, egyben meglehetősen fájdalmas anyagcsere-betegségtől, a porphyriától szenvedett. Bármi is az igazság, tény, voltak időszakok, amikor a király képtelen volt magáról gondoskodni. Egy cső segítségével, kancsóból etették, ruháit pedig az inasa segített felvenni neki.

Éppen ezért az „őrült király” ingjei nagyon szélesek voltak vállban, hogy a szolgálói át tudják húzni a feje fölött, és a fenti képen látható mellénye ujjait is olyan bőre szabták, hogy nem volt gond az öltöztetésével. A mellényen narancsos árnyalatú étel-, ital- és nyálmaradványok is láthatók. Amikor egy királyi szolga elküldte a mellényt egy arra igényt tartó ajándéktárgyvadásznak, bocsánatkérést is mellékelt, mondván, ez volt az egyetlen használható ruhadarab; a többi nem volt olyan állapotban, hogy közszemlére tegyék.

Amikor György király betegsége eltávolodott a politikától, döbbenetet és zavart okozott, különösen, amikor fia, a walesi herceg, a későbbi IV. György régensként igyekezett ebből politikai tőkét kovácsolni. III. György uralkodása azonban stabilitást hozott a királyságban, afelől pedig senkinek sem lehetnek kétségei, hogy lelkiismeretes és jó szándékú monarcha volt.

Magazin

A királynő, aki „egy kicsit túl sokat” evett

Amikor Viktória királynő 18 évesen trónra került, még nádszálvékony, 56 centis derékbőséggel. Viktória azonban mindig is ismert volt hatalmas étvágyáról, ez pedig később meg is látszott mind korpulensebb alakjában, és persze egyre méretesebb viseletekkel teli ruhatárában. „[Viktória] hihetetlenül koraérett és nagyon mulatságos. Sohasem láttam még nála éberebb és nyíltabb gyereket” – mondta róla nagyanyja. Emellett azonban olyan „kis hercegnőként” festette le, aki „egy kicsit túl sokat eszik és szinte mindig egy kicsit túl gyorsan”.

1861-ben hatalmas megrázkódtatás érte: meghalt a férje, Albert herceg. Ezzel az utolsó ember is eltávozott, aki Őfelsége helyett Viktóriaként szólította, és aki akár nemet is mondhatott neki. Viktórián élete hátralévő részében eluralkodott a depresszió, minden életkedvét elvesztette, visszahúzódó lett, és némi örömöt már csak a jó ételekben talált. Az orvosai és más ismerősei sem merték komolyabban figyelmeztetni a mértéktelen fogyasztás veszélyeiről. A bánat öltözködésén is meglátszott. Özvegyként nem volt hajlandó csak fekete fűzőket és szoknyákat viselni. Ezt csak egy fehér özvegyi fátyol, valamint egy szintén fehér, fekete masnikkal díszített alsó ellensúlyozta. Kensington Palotában őrzött bugyogójának 127 centiméteres derékmérete még IV. Györgyénél is tekintélyesebb volt, figyelembe véve a kettejük közötti magasságkülönbséget.

A király, akinek fodrásznak kellet volna menni

VIII. Henrik élete vége féle 137 centis derékbőséggel rendelkezett, amelyet közel 3 évszázaddal később IV. György is „elért”. A jelek szerint utóbbinak nehezére esett feldolgozni a tényt, hogy élete a nyilvánosság előtt zajlik. Nem volt tehetségtelen – remek vizuális érzéke volt, és a felesége szerint kiváló fodrász vált volna belőle. 

György az ételek mértéktelen fogyasztása mellett az alkoholizmusban kereste a kivezető utat, de a laudanum nevű ópiumszármazék fogyasztásában is kedvét lelte. Wellington hercege a következőképpen írta le egy étkezését: „Mit gondolsz, mit evett tagnap reggelire? Galamb- és marhasteak-pitét, kettőt előbbiből, hármat utóbbiból, három pohárral egy üveg Mozelle-ből, egy pohár száraz pezsgőt, két pohár portóit és egy pohár brandyt.”

A karikatúrákon rendre úgy jelent meg, akinek méreteinél fogva komoly nehézséget okoz térnadrágja rögzítése, ez pedig nem tett túl jót a megítélésének. A király egy általa csak „övnek” hívott fűzőszerű alkalmatossággal igyekezett egészségesebbnek látszó vonalakat varázsolni magának. Sir David Wilkie-nek egy alkalommal több órát kellett várnia, míg elkészíthette a király portréját, mivel a szolgálóknak bele kellett gyömöszölniük az uralkodót alsóneműjébe. Amikor végre megjelent a király, a művész szerint úgy nézett ki, mint „egy héjába beletöltött kolbász”.

IV. Györgyöt romló egészségi állapota mindinkább visszahúzódóvá tette. Ez egyrészt azzal járt, hogy komoly kritikákat kapott amiatt, mert nem tett semmit az ipari forradalom által okozott szociális problémák enyhítése érdekében, másrészt viszont viszonylagos láthatatlanságával elkerülte azt a sorsot, ami a francia királyoknak jutott osztályrészül.

Divatharc apa és fia között

V. György király, az illem és a kötelesség embere meglehetősen szőrszálhasogató volt a ruhák tekintetében. Már kezdettől fogva komoly konfliktusai voltak fiával, a későbbi VIII. Edwarddal a ruházkodásban követendő minták tekintetében. Ez már előrevetített egy későbbi, a királyi ház életében bekövetkező „tragédiát”.

V. György nem szerette fia felhajtott nadrágjait, valamint feltűnő tweedzakóit. Úgy gondolta, sajnálatos, ha Edward lovaglóruhában ül le teázni, és nem hajlandó kesztyűt viselni a bálokban. Edward egyik kedvenc viselete a szafariruha volt. A személyre szabottan tervezett öltözék ujjainak és szárainak mérete állítható volt, attól függően, hogy éppen milyen szabadidős tevékenységet kívánt folytatni afrikai nyaralásain.

Edward laza stílusával népszerűségre tett szert a fiatalok körében a világ minden táján. Talán V. György is sejtette, fia nem a legmegfelelőbb személy a brit trónra. VIII. Edward apja halála után, 1936-ban csak néhány hónapig uralkodott, majd példátlan módon lemondott a királyi koronáról.

A kamaszfiú méretű király

A kis termetű és görbe hátú III. (Orániai) Vilmos fizikailag a VIII. Henrik-i értelemben nem volt túlzottan karizmatikusnak nevezhető. Hampton Court-i palotáját részben asztmája miatt építette újjá, mivel a nyirkos, füstös Whitehallban nem jutott elég friss levegőhöz. Ez nyilvánvalóvá válik, ha rápillantunk alsóingére, amely olyan, mintha egy 12 éves fiúé lenne, mint ahogy zöld zoknijai is kis lábakra utalnak.

Vilmos elűzte a trónról apósát, II. Jakabot, hogy feleségével (vagyis Jakab lányával), II. Máriával együtt uralkodhasson. A királyt politikai éleslátása és pragmatizmusa, amelyek kárpótolták fizikai hiányosságaiért, és amelyeket németalföldi államocskák vezetőjeként sajátított el, tökéletesen alkalmassá tették erre a pozícióra. Horgas orrával és átláthatatlan személyiségével alattvalóira határozottan nem tett királyi benyomást: ezt erősítette alacsony termete is. Manapság azonban már kivételes képességű uralkodóként ismerik el, figyelembe véve, hogy szinte vérontás nélkül került a trónra, és stabilitást teremtett az országban.

Az őrült király nyálfoltos mellényétől Viktória hatalmas bugyogójáig – ilyen volt a brit uralkodók ruhatára

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2019. nyár: Őrült uralkodók

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra