Múlt-kor.hu

A megfőzött szív és a lángoló kakasok – öt hihetetlen történet a középkorból

A megfőzött szív és a lángoló kakasok – öt hihetetlen történet a középkorból

A középkor világa számtalan bizarr, tréfás vagy éppen ijesztő esettel szolgáltatott alapanyagot a történetírók és mesemondók számára. A túlzott fantázia persze eme korszak emberétől sem volt idegen, így néha egészen elképesztő elbeszélések is fennmaradtak.

A portugál király, aki holtan is trónra ültette kedvesét

IV. Alfonz portugál király 1339-ben legidősebb fiát és trónörökösét, Pétert összeházasította a szomszédos Kasztíliai Királyság egyik legbefolyásosabb nagyurának, Juan Manuel villenai herceg lányával, Konstanciával. Az ifjú herceg szeme azonban nem a kiszemelt arán, hanem annak Inês de Castro nevű udvarhölgyén akadt meg, akivel hamarosan házasságtörő viszonyt kezdett. Inês négy gyermeket is szült a trónörökösnek, és apja kifejezett tiltása ellenére feleségül is vette őt Konstancia halálát követően. A feldühödött uralkodó szörnyű bosszút állt: 1355-ben három emberét küldte az „affér lezárására”, akik csecsemő fiának szeme láttára fejezték le Inêst.

Péter sem bizonyult kegyesebbnek: a gyilkosok szívét kitépette és egy rövid, sikertelen lázadást kezdeményezett apja ellen. Amikor pedig 1357-ben Alfonz meghalt és Péter Portugália trónjára lépett, egyes források szerint egy egészen bizarr ceremóniával emlékezett meg szerelméről. Inês holttestét kiásatta sírjából, uralkodói díszekbe öltöztette, a trónra ültette, majd az ország valamennyi nemesét arra kényszerítette, hogy lerója tiszteletét a szomorú sorsú „királyné” előtt.

A fösvény révész története

Ugyan csak 1637-ben jelent meg először nyomtatásban a John Overs életét és halálát elbeszélő történet, de azt valószínűleg már a évszázadokkal korábban is mesélték egymásnak a londoniak. John Overs egy rendkívül gazdag révész volt, aki az emberek Temzén való átszállításával kereste a kenyerét. Ugyanakkor félelmetesen zsugori és fösvény ember hírében is állt, akiről úgy tartották, hogy még az egerek is elkerülik a házát, mert egy morzsa sem jut nekik ott.

A történet szerint Overs egy nap ravasz tervet eszelt ki arra, hogyan spórolhatná meg azt a pénzt, amit szolgái élelmezésére költ. Halotti lepellel takarta be magát és azt színlelte hogy meghalt. Arra számított, hogy amikor a szolgák értesülnek „elhunytáról” nagyon szomorúak lesznek és lelki üdvéért egész napos böjtöt tartanak majd. A böjti nap végére pedig egy csodálatos felépülést tervezett a révész.

A terv azonban már az első lépésnél félresiklott. A szolgák Overs házába érve egyetlen könnycseppet sem morzsoltak fukar uruk halála miatt, sőt azonnal ünnepelni kezdtek. Feltépték az éléskamrát és előhozták Overs legjobb söreit, és nagy kedvvel fogyasztani kezdtek mozdulatlanul fekvő uruk körül. Overs végül megelégelte a mérhetetlen pazarlást és úgy döntött véget vet az ünneplésnek. Ahogy azonban próbálta levetni magáról a halotti leplet, az egyik szolga azt hitte, hogy valamilyen szellem vagy démon igyekszik hozzájuk az alvilágból, így gyorsan megragadott egy evezőt és „agyonverte a gonosz teremtményt”, ezzel egy valódi halotti torrá változtatva a lakomát.

John Overs azonban halálában sem talált nyugtot még sokáig, ugyanis az egyház kiközösítette őt uzsora miatt, így nem voltak hajlandóak keresztény módjára eltemetni őt. Végül lánya lefizetett néhány szerzetest egy közeli monostorból, hogy temessék el, de ez is csak ideiglenes megoldásnak bizonyult, ugyanis amikor az apát értesült az esetről, kiásatta a szerencsétlen révészt és egy szamár hátára kötözte. A történet szerint a szamár hosszan vándorolt London utcáin majd végül a város vesztőhelyén dobta le magáról Overs holttestét, akit végül ott temettek el.

Vacsora a szeretővel

Egy 13. századi történet meséli el Le Châtelain de Coucy tragikus históriáját. A legenda hőse egy francia trubadúr, aki titkos viszonyt folytatott a férjezett Lady Fayel-el. Le Châtelain de Coucy csatlakozott a harmadik kereszteshadjárathoz és életét végül Akkón ostrománál végezte be, ahol halálos sebet kapott. Utolsó lehelletével megkérte egyik bajtársát, hogy vájja ki a szívét és vigye azt el az asszonynak, akihez tartozik. A férfi teljesítette is a trubadúr kérését, azonban meglehetősen ostoba módon azt Lady Fayel férjének adta át, felfedve előtte ezzel felesége hűtlenségét.

A felszarvazott férj megfőzette a szívet és vacsorára feszolgálta feleségének. Az étel valódi tartalmát pedig csak azt követően árulta el, hogy Lady Fayel azt mind elfogyasztotta. Az asszony ezt követően soha többé nem volt hajlandó semmilyen ételt magához venni és végül halálra éheztette magát.

A nyugtalan penny története

Egy 12. századi történetíró szerzetes Walesi Gerald Írországról írott munkájában örökítette meg azt az esetet, ami állítólag akkor történt, amikor Richard de Clare, Pembroke earlje elfoglalta Dublin városát. A város megadását követően, az ostromló sereg egyik íjásza felkereste a helyi templomot, hogy ott egy pennyt ajánljon fel. El is helyezte a pénzérmét a kereszt előtt, amikor azonban hátat fordított, hogy távozzon, a a penny „utána vetette magát” és a hátának csapódott. A meglepett katona ismét az kereszthez helyezte a pennyt, de az ismét visszaugrott hozzá.

Az íjász ezt követően meggyónta, hogy amikor betörtek a városba kifosztotta az érsek házát. Miután pedig bűnbánatot gyakorolt és visszaadta a főpapnak jogos tulajdonát, ismét a kereszt elé helyezte a pennyt, amely ezúttal végre nyugton maradt.

A lángoló kakasok

I. Eduárd angol király az 1270-es években egy nagyszabású vagyonösszeírást rendelt el angliai és walesi alattvalói számára. Eme feljegyzések között maradt fenn egy dokumentum, amely tartalmazza Sir Richard de Southchurch, Essex sheriffjének III. Henrikhez címzett kérvényét 1267-ből, amelyben különféle eszközöket és ellátmányt kér a királytól annak érdekében, hogy vissza tudja foglalni az akkor éppen lázadó nemesek által elfoglalt Londont. A beadványban jellemzően ésszerű kérésekkel találkozunk – így például csirkéket kért a sebesült katonák táplálásához, vagy köteleket az ostromgépekhez – szerepel benne azonban egy finoman szólva is szokatlan igény: a sheriff negyven vagy több kakast is kért, amelyeket saját bevallása szerint arra akart használni, hogy felgyújtva őket ráeressze őket Londonra, hogy azok tűzvészt keltve elpusztítsák a lázadókat.

Számos kutató kétségbe vonja, hogy eme taktika valóban gyakorlati célokat szolgált volna és van aki azt valószínűsíti, hogy a itt valójában egy trükkel van dolgunk, amely révén a szélhámos sheriff igyekezett a saját maga számára kicsalni a környékbeliek szárnyasait.

A megfőzött szív és a lángoló kakasok – öt hihetetlen történet a középkorból

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2017. nyár: Páratlan párok

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr
Impresszum

Főszerkesztő: Bartal Csaba
Felelős szerkesztő: Kulcsár Ádám
Munkatársak: Ács Tibor Adrián, Czókos Gergő, Hajdu Tibor, Tóth Judit

Kapcsolat

info@mult-kor.hu

 

Váltás az asztali verzióra