Múlt-kor.hu

A Fekete Terror – a rabszolgaként született Bill Richmond, aki forradalmasította az ökölvívást

A Fekete Terror – a rabszolgaként született Bill Richmond, aki forradalmasította az ökölvívást

2017. március 24. 18:24

Bill Richmond 13 évesen egymaga elbánt három brit katonával, tehetős emberré vált Angliában és bár csak idősen kezdett versenyszerűen bokszolni, igazi hírességgé vált a 19. század első évtizedeiben. Az ökölvívóként és edzőként is nagy karriert befutó Richmond teljesen átalakította a sportág kinézetét.

A Fekete Terror születése

Bill Richmond rabszolgaként született, a napjainkban már New York városának részét képező Staten Islanden 1763. augusztus 5-én. Az amerikai függetlenségi háború során, 1776-ban a terület egy időre brit megszállás alá került. Az akkor mindössze 13 éves Richmond követte a legtöbb fekete rabszolga példáját és felvételét kérte a brit hadseregbe, amely felszabadítást ígért a besorozottaknak. Egy nap összetűzésbe keveredett három angol katonával, akik gúnyolódni kezdtek rajta, miközben a rábízott lovakat gondozta. A gúnyolódásnak szemtanúja volt a britek egyik tábornoka, Hugh Percy is, akinek így volt szerencséje látni azt is, ahogy a fiú egymaga elbánt mindhárom őt zaklató katonával. A tábornokot annyira lenyűgözte a fiatal Bill, hogy maga mellé vette személyes inasának, majd magával vitte Angliába, ahol nemcsak fizette az oktatását, hanem arról is gondoskodott, hogy a fiú állást kapjon egy szekrénykészítő mesternél York városában.

Iskolázottsága és stabil anyagi háttere olyan életet tett lehetővé Richmond számára, amelyről a legtöbb fekete nem is álmodhatott egy olyan korban, amikor a rabszolgaság intézménye még legális volt. Az 1790-es években meg is házasodott és több gyermek édesapja lett. Bőrszíne miatt persze rendszeresen érték támadások és feleségét is gyakran támadták amiatt, hogy fehér létére egy feketével kötött házasságot. Richmondnak azonban sosem okozott gondot kiállni önmagáért, és ahogy egykor a három brit katonával szemben, úgy London és York utcáin is bármikor elégtételt vett az őt ért sérelmekért.

A History cikkéből kiderül, hogy a versenyszerű ökölvívással meglehetősen későn, 1804-ben került először kapcsolatba. Az akkor 41 éves Richmond egy díjmérkőzést tekintett meg Henry Pearce és Joe Berks között, majd a küzdelem után maga is ringbe szállt: kihívást intézett a korszak egyik legnagyobb pusztakezes ökölvívója, George Maddox felé. Bár a mérkőzést elveszítette sokkal tapasztaltabb ellenfelével szemben, egy életre beleszeretett a sportágba és mind versenyzőként, mind edzőként nagy karriert futott be.

A Maddox elleni mérkőzését követően egy évvel lépett ismét szorítóba és sorra kezdte hozni a győzelmeket. Sikerét elsősorban az alapozta meg, hogy forradalmian új taktikát vetett be ellenfeleivel szemben: elkezdett mozogni a ringben. Ma már egyértelműnek tűnhet, hogy egy bokszolónak folyamatosan mozgásban kell lennie ahhoz, hogy kitérhessen a felé záporozó ütések elől, de ez nem volt mindig így.

A 18. században az ökölvívás határozottan más látványt nyújtott mint napjainkban. A bokszolók a ring közepén, szemtől szemben a másikkal, egy helyben állva ütötték egymást. Egy menet addig tartott, amíg valamelyik fél egy ütés erejétől a földre nem került. Ekkor 30 másodperc állt rendelkezésére, hogy felálljon és visszatérjen a ring közepére. Ha ez nem sikerült, akkor az ellenfelet hirdették győztesnek, ha viszont igen, akkor új menet kezdődött. Elméletben így egy mérkőzés akár a végtelenségig is eltarthatott. Richmondot szakított az uralkodó harcstílussal és ahelyett, hogy arra készült, hogyan tudja elviselni az egyre nagyobb ütéseket, inkább arra koncentrált, hogy a gyors mozgásával elkerülje azokat. Emiatt gyakran nevezték gyávának is, de Richmondot ez egyáltalán nem zavarta, hiszen a taktika rendkívül eredményesen működött. A győzelmet győzelemre halmozó bokszoló hírét hamarosan a sajtó is felkapta és Richmondot csak úgy emlegették mint a Fekete Terrort.

A nagy rivális, Thomas Cribb

1805-ben került sor Richmond legnagyobb mérkőzésére. Ellenfele a pusztakezes ökölvívás feltörekvő ifjú titánja, Thomas Cribb volt, aki nemcsak 20 évvel fiatalabb, de majdnem 32 kg-al nehezebb is volt nála. Richmond a jól bevált defenzív taktikájával igyekezett szembeszállni Cribbel és 90 percen keresztül állta is a sarat hatalmas ellenfelével szemben. Richmond végül belátta, hogy nem lesz képes legyőzni ellenfelét és bedobta a törölközőt. A vereséget követően négy évig nem bokszolt, de a negyvenes évei végén újra visszatért a ringbe, amikor is visszavágott George Maddoxnak az élete első meccsén elszenvedett vereség miatt. Élete utolsó hivatalos meccsét 1815-ben vívta, amikor is legyőzte a nála 26 évvel fiatalabb Tom Sheltont.

A győzelmeiből befolyó pénzdíjakból egy kocsmát vásárolt magának, amelynek a Horse and Dolphin (A ló és a delfin) nevet adta. Itt ismerkedett meg Tom Molineux-val, aki Richmondhoz hasonlóan maga is Amerikában született rabszolgaként. Molineux azzal váltotta meg a szabadságát, hogy rengeteg pénzt nyert gazdájának különféle fogadásokon más rabszolgák ellen vívott meccsek során. Felszabadítását követően azért költözött Angliába, hogy profi ökölvívóként keresse kenyerét. Richmond azonnal szárnyai alá vette az ifjú Molineaux-t és edzőjeként segítette karrierjét. Ő hozta tető alá 1810 decemberében azt a címmérkőzést Molineaux és Cribb között, amely a korszak ökölvívásának egyik legnagyobb szenzációjának számított.

A 35 menet hosszúságúra nyúlt mérkőzés nem volt mentes a botrányoktól. Egy alkalommal Cribb tovább maradt a földön a megengedett 30 másodpercnél és mégsem nyilvánították vesztesnek, majd később Molineaux keze megsérült a 19. menet során, amikor az izgatott nézőközönség benyomult a ringbe. A nehézségek ellenére folytatta a meccset, de végül Cribb diadalmaskodott.

Richmond hátralévő éveit is az ökölvívás közelében töltötte. Az edzői munka mellett gyakran lépett fel bemutatókon és barátságos mérkőzéseken. Egy alkalommal a híres költővel, Lord Byronnal is verekedett és Európa számos királyi udvaránál is vendégeskedett. A legnagyobb megtiszteltetés azonban kétségkívül akkor érte, amikor 1821-ben meghívást kapott IV. György angol király koronázására.

A Fekete Terror végül 66 éves korában, 1829. december 28-án hunyt el. Utolsó estéjét régi nagy riválisa és időskori jó barátja, Thomas Cribb társaságában töltötte, annak kocsmájában. 2005-ben az Ökölvívó-hírességek Csarnokának tagjává választották a bokszot forradalmasító egykori rabszolgát.

A Fekete Terror – a rabszolgaként született Bill Richmond, aki forradalmasította az ökölvívást

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2019. nyár: Őrült uralkodók

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra