Írók a szomszédban - miért vonzotta Újlipótváros a magyar irodalom nagyjait?
2014. július 21. 12:55 Domonkos Eszter
A kötelező csodabogarak: Kassák és József Attila
József Attila
A Hegedűs Gyula utcán végigsétálva, és a Radnóti Miklós utca sarkán befordulva jutunk el Újlipótváros egyik legrégebbi házához, a Radnóti Miklós utca 16-hoz, ahol a Nyugatosok ellenpólusának számító irodalmi avantgarde magyar keresztapja, Kassák Lajos élt édesanyjával, a "Muterral". Nem tudni, hogy a nikkel szamovár itt szállt-e el a feje fölött, de tény, hogy az Érsekújvárról származó autodidakta polihisztor – aki az anyatejjel szívta magába hétköznapinak egyáltalán nem mondható világnézetét, mely egyszerre volt szocialista és kozmopolita – már a szerény, belső udvarra nyíló földszinti lakásból is javában szervezte a szabadverselés és az avantgarde itthoni felvirágoztatását.
A híresen maximalista Kassák első folyóiratai még erősen kérészéletűnek bizonyultak, de a Tanácsköztársaság bukását követő bécsi emigrációból hazatérve későbbi, már nem csupán irodalommal, de építészettel is foglalkozó folyóirataihoz olyan neveket sikerült megnyernie, mint Déry Tibor, Breuer Marcell vagy Illyés Gyula. Nem meglepő módon egyébként Radnóti és Kassák között is van összefonódás, ami egy kínos és véletlen Nyugati téri találkában csúcsosodott ki a Banánszigethez keresztelt étkezdében rögtön az után, hogy Kassák recenziót közölt egy Apollinaire-fordítás kötetről, amelyen többek között Radnóti is dolgozott. Mivel Kassák Vass Istvánt, a kötet másik fordítóját személyes okokból nem igazán szívlelte, direkt nem írta oda nevét recenziója végére, s hogy a dolog ne legyen túl feltűnő, biztos ami biztos a többieket is lehagyta; így esett Kassák hiúságának áldozatául Radnóti is.
Kassák a Mutertól Sámuel Izsóhoz, a Visegrádi utca 15. híres-hírhedt lakásába költözött, s az utcára félkör alakú ablakokkal néző szobában rendezte be kis avantgarde birodalmát. A történet szerint a szőlőműveléshez használatos dolgokkal (rézgálic, raffia) kereskedő és meggazdagodott Izsó mecénássá szeretett volna válni, ezért egyik nap megjelent a Kassák-Szabó Ervin-Korvin Ottó nevével fémjelzett társaság Szív utcai törzskávézójában, 100 koronát csapott az asztalra, majd kijelentette, hogy ebből ő bizony megfinanszírozna egy folyóiratot, ha az urak vállalják, hogy megírják.
A kompánia be is költözött Sámuel Visegrádi utcai lakásába, és a szobákon igazságosan osztozkodva munkához is láttak. Természetesen elég hamar kiderült, hogy eltérő elképzeléseik vannak a folyóirat célját és tulajdonképpen a világot illetően is, így jól összevesztek – a közös munka el is maradt –, de jelenlétükkel a lakás sok rejtélyes és fontos történelmi pillanat színhelyévé vált.
A ház mai lakói sem mind tudják, hogy a földszinti kis lépcső mögött egy lakás bejárata húzódik meg. A Tisza István miniszterelnök és Lukachich Géza rendőrfőparancsnok ellen tervezett merényletek tervei mellett az ebben lakásban berendezett illegális nyomdából kerültek ki a Tanácsköztársaság előtti időszak proletárdiktatúrát hirdető röpiratai, majd a legálisan kiadott Vörös Újság lapszámai is, amellyel egy időben már az egész – a Tanácsköztársaság szívének számító – ház Kun Béláéké volt. 1918 novemberétől itt működött a KMP székháza, és többek között itt mutatták be először a Karikás Frigyes által Moszkvából hazacsempészett vörös csillagot is. A lakás a rendszerváltásig KMP emlékmúzeumként funkcionált.
Egyik utolsó állomásunk a Hollán Ernő utca 9., József Jolán és József Attila egykori lakhelye. Jolán az idősebb testvér felelősségének tudatában úgy hidalta át, hogy nőként nehezebben tudta édesanyját és testvéreit önerőből támogatni, hogy igyekezett nagyon jól házasodni. Tehetős férjeinek köszönhetően magához vette családját, így nevelni és segíteni tudta fiatalabb testvéreit, Etelkát és Attilát.
Szent István körút, szemben a Visegrádi utca torkolata
A Hollán Ernő utcai lakásba Bányai László újság- és dalszövegíróval kötött házassága után költözött, és természetesen Attila – aki Bányai visszaemlékezései szerint nagyon igyekezett szegénységét rejteni, de a több számmal kisebb kalap és több számmal nagyobb cipő mindig elárulta – itt is gyakori vendég volt. Hogy a kerület kultúrtörténeti arcképcsarnokának sorsai végképp egybefonódjanak, a költő távolságtartó ismeretséget ápolt többek között Radnótival is, aki József Attila halála után elsőként emelte ki Attila életének legnagyobb tragédiáját; nevezetesen, hogy hogyan kerülte el életében a kritikai siker, s hogy csak halála után fedezték fel költészetének valódi jelentőségét.
A történeteket napokig lehetne még folytatni – mi a sétán hallottaknak csak a töredékét villantottuk fel –, hiszen a téma gyakorlatilag kimeríthetetlen, de a Szent István parkban most búcsúzunk egymástól, hogy hazainduljunk azokon az utcákon, amelyek nekünk többé már biztosan nem lesznek ugyanolyanok. A szervezők nem titkolt célja egy olyan kedvcsináló, gondolatébresztő túra, amely mint egy jó könyv előszava, elindítja a résztvevőket az úton, hogy azután a sétát gondolatban vagy a valóságban maguk folytassák tovább. Radnótinak teljesen igaza van, a kíváncsiság egy jó pesti szokás, tessék megtartani!
„…Napokon át hordok magamnál egy-egy kötetet és lapozgatom, hordom magammal mindenfelé. Egyik este a négyes villamoson Csokonai Békaegérharc-át olvasom és meglehetősen kacér résznél ütöm fel a könyvet. A mellettem levő hely gazdát cserél. Középkorú úr ül le mellettem és pesti szokás szerint beleolvas a könyvbe…” Radnóti Miklós: Csokonai a Villamoson (Literatura, 1934. szeptember 15.)
A következő séta időpontja: előre láthatóan szeptember 7. Előzetes jelentkezés szükséges a [email protected] címen. Támogatójegy : 1900 Ft felnőtt, 1400 Ft kedvezményes (diák, nyugdíjas, pedagógus) A séta időtartama kb. 3 óra.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
