10 tény a lövészárok-hadviselésről

2014. március 24. 13:20

1. Bár a lövészárok-hadviselés főként az első világháború történetét határozta meg, gyökerei a régmúltba vezetnek vissza, védelmi célból ásott árkokat ugyanis már a rómaiak is használtak.

2. A modern lövészárok-harc taktikai alapjait a várostromoknál használt párhuzamos lövészárok-rendszert kidolgozó Vauban márki, a kiváló francia hadmérnök fektette le a 17. században.

3. A 20. század elején a hadászatban zajló technikai forradalom hatására a hadseregek tűzereje nagyságrendekkel megnőtt, és védőeszközök híján egyedül a lövészárkok nyújthattak megfelelő védelmet a katonáknak.

4. A lövészárok-hadviselés az első világháborút követően csak az 1980 és 1988 között zajló irak-iráni háborúban játszott meghatározó szerepet.

5. Az első világháborúban a nyugati hadszíntéren mindkét oldalon több 10 ezer kilométernyi lövészárkot ástak ki a katonák.

6. Az ellenséges lövészárkok közötti terület, az ún. senki földje szélessége egyes szakaszokon mindössze 20 méter volt, de máshol akár a 1,5-2 km-t is elérhette.

7. Az első világháborúban a katonák gyakran szándékosan gonorrheás vagy szifiliszes prostituálttal feküdtek össze, hogy így vonhassák ki magukat a lövészárokharc borzalmai alól.

8. Az első világháború egyik leggyakoribb betegsége a nyirkos talaj miatt kialakuló ún. lövészárokláb volt, amely üszkösödéshez vagy amputációhoz is vezethetett.

9. Az első világháborúban a tetvek által terjesztett fertőző betegséget, a lövészároklázat a katonák jelentős része, többek között A.A. Milne, valamint J.R.R. Tolkien is elkapta.

10. Az első világháborús lövészárkok sajátos szlengje számos új szóval, kifejezéssel gazdagította az angol nyelvet: többek között a clumsy, a snapshot, vagy a bloke szó is a frontkatonáknak köszönhetően terjedt el.