"Meg kell győzni a világot Egyiptom biztonságáról" - interjú Bács Tamással
2014. január 20. 08:11
Megőrizni hírünket
A híreket olvasva az illegális ásatások is egyre aggasztóbb méreteket öltenek, ahogy a feketekereskedelem is.
Az eddigi ásatások egyik „sztárlelete”, Penré, núbiai alkirály egyik kanópusz edénye
Erről nehéz beszélni, a kollégák sem szoktak. Az egyiptomi hivatal sziszifuszi munkát folytat, nincs elég pénzük és emberük. Egyiptomnak szinte nincs olyan pontja, ahol ne lenne lelőhely. Ráadásul a régészeti hivatal kiépítette azt a rendszert, hogy a nagyobb központok mellett őrzik a leleteket, s ha felbomlik a társadalmi rend, akkor ezek a raktárak könnyen a támadások célpontjává válnak. Na de hova is kerülnek a leletek? Az általunk fenntartott műkincskereskedelemben kötnek ki. A keresletet tehát nem a raktárt felforgató egyiptomi paraszt teremti. Van a helyzetnek egy másik negatív oldala: a földfoglalások. Mivel a Nílus-völgy már foglalt, csak a sivatag felé lehet terjeszkedni: a földfoglaló birtokba veszi a területet és házat épít rá, jelezve, hogy ettől fogva az már az ő tulajdona.
A magyar egyiptológiának komoly hagyománya van, milyen ma a megítélésünk a külföld szemében?
Kákosyék révén a magyar egyiptológia ismert lett, ezt a pozíciónkat továbbra is tudjuk őrizni. A thébai régészetnél például ugyanolyan beágyazottak vagyunk, mint az amerikaiak, a németek, vagy éppen a franciák, s ez egy olyan vívmány, amit az utóbbi 20-30 évben értünk el. Az egyiptomi hatóságok a Kairói Múzeum centenáriuma kapcsán vetették fel, hogy mindazok a nemzetek, amelyek végeztek Egyiptomban ásatásokat, mutassák be leleteiket – elsősorban maguknak az egyiptomiaknak. 2009-ben a mi leleteinkből is volt kiállítás, amely megmutatta, hogy abszolút szerves és természetes részei vagyunk a nemzetközi egyiptológiának. Nem szabad elfelejteni, hogy akkoriban a múzeumnak napi akár 100 ezer látogatója is volt.
Korábbi évad különleges lelete a 7 méter hosszú és 1,7 méter széles múmia lepel, ráfestett Halottak Könyve szövegekkel
Sajnos a visszhangról nem sokat lehetett olvasni...
Itthon nem volt. Nagyon nehéz megmondani, hogy mi az, ami elér a média ingerküszöbéig. Elsősorban Tutanhamon óta a fáraók, aranykincsek mozgatják meg az emberek fantáziáját, de egy ilyen szenzáció természetesen nem mindennap adódik egy kutató életében. A régészeti hatóság előző vezetője, a forradalom idején megbukott Záhi Havvász elérte, hogy Egyiptom a világ szeme előtt legyen. Mindentől függetlenül nekünk ez szakmailag pozitív volt, igaz, ehhez az kellett, hogy ő mindent szenzációhajhász módon mutasson be. S hogy a kérdésre visszatérjek: van érdeklődés Egyiptom iránt és van érdeklődés a magyar munkák iránt – de hogy ez együtt miért nem jön le jobban a médiában, azt nem tőlem kell megkérdezni. Erre a kiállításra sajnos egyetlen magyar újságíró vagy tévé sem jött el.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
