Öt röhejes régészeti átverés
2013. december 3. 12:32
A kensingtoni rúnakő
1898 őszén egy Olaf Ohman nevű gazda Minnesota állambeli birtokán szántás előtt az elburjánzott fák gyökereitől igyekezett megtisztítani a talajt, amikor egy közel egy mázsás méretű kő "fordult" ki a földből. Kiderült, hogy a szikladarabon viking rúnák vannak, amelyek arról mesélnek, hogy az 1362-es évben nyolc gót és 22 norvég vágott neki egy nyugati felfedezőútnak - tehát egy újabb "bizonyíték" szolgált amellett, hogy a vikingek, jobban mondva kereskedővé szelídült utódaik, a svédek és a norvégok több mint száz évvel megelőzték Kolumbuszt, sőt le is telepedtek az észak-amerikai kontinensen.
A rúnakő hatalmas vitákat robbantott ki, amelyek máig elhúzódnak. Már az elejétől kezdve gyanús volt, hogy a középkori skandináv szöveget egy, a neve alapján is egyértelműen Svédországból származó lakos találta meg, de azt is különösnek találták a kutatók, hogy modern kifejezések is szerepelnek a félévezredes szövegben. Többször meggyanúsították Ohmant, miszerint ő maga véste a rúnákat, hogy mindenkit bolonddá tegyen. Több tucatnyi szakértő vizsgálta meg a követ; egyesek szerint középkori eredetű, egy másik elképzelésnek megfelelően a 17. századnál régebbi, de sokan egy jól kivitelezett csalásként aposztrofálták a rúnákkal teli kődarabot.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
