A görbe vasutak világa - A gyöngyösi vasútügy
2012. március 13. 16:24 Horváth László
A kezdetek
1847. szeptember 1-jén adták át a Pest-Szolnok vasutat, amely óriási vitákat, indulatokat váltott ki. Voltak támadói és lelkes hívei egyaránt az új vívmánynak, de mindenki érezte, hogy most olyasmi vette kezdetét, amire eddig nem volt példa az ország történetében. Alapjaiban változtak meg a Kárpát-medence kereskedelmi, közlekedési, gazdasági lehetőségei a vasút következtében. S még így is meglepő, hogy „Gyöngyös város betsületes Tanátsa" milyen gyorsan reagált az új kihívásra. „Városunk jobb léte, 's főleg a kereskedelmi Közlekedésben leendő haladás végett a vas úti társaság Igazgatója azért minthogy a fiok vas utat, minthogy városunk határjában ahhoz megkivántató anyagok ellegendő mennyiségben volnának mellyek végett nézetünk szerint a fiok vas út kevesebb költseggel kőttethetne öszve, hivatalos egyszersmint megkérő Levéllel leendő megkereshetése elhatároztatott..." mégpedig 1847. június 1-jén, vagyis még a szolnoki vasút üzembe helyezése előtt. Tehát a korabeli városvezetés pontosan felismerte a vasútban rejlő lehetőséget, nem lustaság, tehetetlenség vagy nemtörődömség okozta hát a várost elkerülő fővonal megépülését.
A vasúthálózat kiépítése az abszolutizmus időszakában kapott látványos lendületet Magyarországon. A centralizálni törekvő bécsi udvar — a katonai szempontokat is szem előtt tartva — igyekezett „beszőni" az országot a vaspálya pókhálójával. A Pesti Kamara a fontosságra hivatkozva hat főirányt emelt ki, és biztosított elsőbbséget megépítésükhöz. Ezek között találjuk a legsürgősebben 72 kiépítendő Pest-Hatvan-Gyöngyös-Eger-Kassa-Eperjes-Galícia vasúti összeköttetést.
Az 1860-as évek elején beindított vasúti munkák a korabeli lapokban rendszeresen közölték a gyöngyösi vasúti fejlesztések helyzetét. „... Gyöngyösről tudósítanak bennünket, hogy a pest-losonci vasút-társulat Hatvantól Gyöngyösre szárnyvonalat építtet.” Még konkrétabban fogalmazott a német nyelvű Central Blatt 1865. február 15-i számában: „Végül megkaptuk az előkoncessziót 1864. november 30-án a Hatvan-Gyöngyös vasútra is, amelyet Gyöngyös város kezdeményezett. Kitűzték a nyomvonalat is, amely nemcsak arra hivatott, hogy a kereskedelmi szempontból fontos városokat összekösse, hanem hogy a természeti eredetű termékekben igen gazdag Felső-Tisza és Mátravidék, valamint Pest és a Duna, másrészt Felső-Magyarország között vasutunk révén közvetlen kapcsolat jöjjön létre.. .”
Gondolhatnánk ezek után, hogy a gyöngyösi vasút ügye most már „sínen volt". S tényleg nemigen gondolta senki, hogy a Pest-Hatvan-Gyöngyös-Eger-Miskolc nyomvonal helyett, egy Hort-Csány-Vámosgyörk-Adács-Ludas-Kál-Kápolna-Füzesabony-Szihalom irány kap valaha is zöld utat. Ez közlekedéspolitikai, közgazdasági „tréfa" lett volna bárki szemében, és valószínűleg a közutálatnak örvendő, de egyébként szakszerű császári adminisztráció számára is. Csakhogy jött a kiegyezés, és vele feltűntek Magyarországon a titokzatos „görbe vasútvonalak"!
Titokzatos módon a már kitűzött nyomvonalak is sokszor változást szenvednek, hogy a célszerűség rovására egyik vagy másik befolyásos személyiség birtokát érintsék. Nem alakult a korban olyan bank vagy vasúttársaság, amelyben politikusok, arisztokraták — a legkülönbözőbb pártokhoz tartozók —, képviselve ne lettek volna. Épp az Északkelet Vasútnál történtek a leglátványosabb kétes manipulációk, amelynek igazgatóságában nem kisebb emberek ültek, mint Tisza Kálmán és Sennyey Pál.
A kiegyezésig elkészült tervek, sőt nyomvonal-kitűzések és terepbejárások természetesnek és logikusnak vették, hogy a térségben épülő vasút Hatvantól Kassáig Gyöngyöst, Egert és Miskolcot feltétlen érintse. Ez nemcsak e települések, de az ország és a birodalom érdeke is volt, hisz ezáltal a kereskedelmi, hadászati, társadalmi érdekek is leginkább teljesülnek.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
