Treblinka: minden titokra fény derül
2012. február 23. 10:32 MTI, Múlt-kor
Álcázni akarták saját bűneiket
Az igazságügyi régész vizsgálta a hely történelmi és tudományos jelentősége mellett annak vallási és emlékezeti vonatkozását is. Nem folytatott azonban ásatást, és a talajt sem bolygatta meg, ami megsértette volna a zsidó törvényt és hagyományt.
A holokauszt színhelyeinek vizsgálata az általa alkalmazott módszerrel viszonylag új keletű. Az 1940-es évek légi felvételeit ma már ki lehet egészíteni a műholdas képalkotással, a GPS-szel és a térképező szoftverrel. Mindazonáltal a geofizikai eszközök nem képesek bizonyító erővel megmutatni, hogy mi van a talaj mélyén, hiszen nem érzékelik az emberi maradványokat.
A legtöbb módszer azon alapul, hogy kimutatja a talaj és a benne található anyagok fizikai tulajdonságai közötti különbséget, így érzékelhetővé teszi az eltemetett maradványokat vagy a föld megbolygatását. Az eredményeket egybevetve a történelmi és régészeti adatokkal már képet lehet alkotni az építési, rombolási és temetkezési folyamatokról.
Akárcsak a gödrök, a vizsgálat is olyan jellegzetességeket mutatott ki, amelyek építményekre utalnak. Ezek közül kettő valószínűleg gázkamrák maradványa. A tanúk szerint a haláltáborban csak ez a két létesítmény épült téglából.
Auschwitztól eltérően Treblinkában nem voltak kifejezetten krematóriumnak szánt épületek. Az a döntés, hogy az áldozatok holttestét el kell égetni, csak az után született meg, hogy a tábor már több hónapja működött. 1943-ban rendelték el, hogy exhumálják és égessék el a már eltemetett áldozatokat - azt követően, hogy a német hadsereg felfedezte a szovjetek által három évvel korábban Katynban lemészárolt lengyel tisztek tömegsírjait. Ez rádöbbentette a német vezetést annak fontosságára, hogy álcázza saját bűneit.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
