Koreai népirtás amerikai segédlettel
2008. június 9. 11:13
<
Genocídium politikai okokból
A Szöultól délre fekvő Tedzsonból (Daejeon) és környékéről teherautókkal szállították el a foglyokat. Az egyik amerikai őrnagy által készített és eddig titkosított fényképek jól mutatják a hátborzongató eseményeket. A fehérbe öltözött, alázatos, megkötözött kezű rabokat hasra fektették egy hosszú árok szélén. A katonák és a rendőrök ezután mögéjük léptek, és fejbe lőtték őket. A holttesteket az árokba gurították.
Amikor Alan Winnington, angol kommunista újságíró nem sokkal később az északi csapatokkal megérkezett, beszámolót írt a földből kiálló maradványokról, de írását a londoni amerikai nagykövetség kitalációnak minősítette. Az amerikai hadsereg inkább az északiak tedzsoni megtorló akcióival foglalkozott. A CIA dokumentumai és az amerikai hírszerzési iratok viszont több beszámolót is tartalmaznak a kivégzésekről. Bob Edwards katonai attasé azt írta például, hogy szerinte "a dél-koreaiak néhány hét alatt több ezer politikai foglyot végeztek ki." Donald Nichols, az amerikai légierő hírszerzési tisztje 1981-ben publikálta visszaemlékezéseit, amelyben azt írta, hogy szemtanúja volt, amint a Szöultól kb. 30 kilométerre fekvő Szuvon mellett 1800 embert mészároltak le.
Mások legkevesebb 100 ezerre teszi a kivégzettek számát. Becslése nem kormányzati szervezetek adatain nyugszik. További bizonyítékok szerint pedig a Nemzeti Tanácsadói Liga 300 ezer tagjának nagy része is áldozatul esett a tisztogatásoknak.
Ez a tévhit fél évszázadon át tartotta magát, részben azért is, mert mindazok, akik ismerték az igazságot ijedt hallgatásba burkolóztak. "Anyám minden fényképet megsemmisített apámról, mert attól félt, hogy az egész családot kommunistának bélyegzik" - mondja az 57 éves Ko Csong-rol, aki meg van győződve arról, hogy az akkor 29 éves apja ártatlanul halt meg. "Anyám mindent megtett, hogy megszabaduljon férje emlékétől. Kimondhatatlan szenvedéseken ment keresztül." Még az iskolázott dél-koreaiak sem ismerik országuk történelmét. Pak Mjong-lim, a Yonsei Egyetem történésze az 1980-as években maga is megdöbbent, amikor először hallott a kivégzésekről szóló beszámolókról.
Az Igazság és Megbékélés Bizottsága javasolhat, de nem adhat kárpótlást az elveszett és tönkretett életekért, és nem állíthatja bíróság elé a még élő elkövetőket. Az elnök, An Bjung-Koo, attól tart, hogy a jelenlegi kormány csökkenteni fogja a bizottság költségvetését, a dél-koreai konzervatívok pedig azt nehezményezik, hogy a vizsgálat régi sebeket tép fel egy olyan korból, amikor a falvakban a jobboldaliak és a baloldaliak felváltva irtották egymást. A 240 tagot számláló, és évi 19 millió dollárból gazdálkodó bizottság létét 2010-ig törvény biztosítja. Akkorra átfogó jelentést kell készíteniük a vizsgálat eredményéről.
Ez év tavaszán és nyarán folytatódik a tömegsírok feltárása. A kutatás során más gyilkosságokra is fény derül: egy dél-koreai zászlóalj Kocsang faluban 187 férfit, nőt és gyereket mészárolt le, mert azt hitték róluk, hogy a baloldali gerillákkal szimpatizálnak. Az igazság feltárásával "azt reméljük, hogy enyhíthetjük a sokat szenvedett családok fájdalmát. Meg akarjuk ismertetni az emberekkel, Koreán kívül is, ennek a hosszú konfliktusnak a valóságát, hogy a jövőben soha többé ne fordulhasson elő ilyen tragikus háború."
Támogasd a 
szerkesztőségét!
