Hagyományörzők is részt vesznek Rákóczi újratemetésének évfordulóján

2006. október 5. 11:45

Az 1992-ben alakult, hat tagú Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei együttes a kuruc kor hangszerének, a tárogatónak a megőrzésére szerveződött - mondta Nagy Csaba. Az 54 éves, nyíregyházi zenetanár, akit a Magyar Művészetért Díj Kuratóriuma Bartók Emlékdíjjal tüntetett ki a múlt héten, emlékeztetett arra, hogy a klarinétfélékhez tartozó nyelvsípos fafúvós hangszer három évszázada a kuruc dallamainak hivatott előadója volt.

Talán kissé nyers, bánatos hangja miatt érezték magukénak akkor a nehéz sorban élő jobbágyok, akik II. Rákóczi Ferenccel élükön kezdtek harcba szabadságuk kivívásáért. Nagy Csaba elmondta még: a vajai együttes természetesen korhű ruhákban szerepel a különböző ünnepségeken, a csizma, a nadrág, a pelerin, a sapka egyaránt Rákóczi-korának ruhadarabjait idézi.

II. Rákóczi Ferenc 1735-ben, nagypénteken halt meg rodostói emigrációjában. Édesanyja, Zrínyi Ilona mellé temették el Isztambulban, a galatai jezsuita templomban, szíve pedig a Párizshoz közeli Grosbois-ba került. Nyugvóhelye nem ment feledésbe, de túlzás lenne azt állítani, hogy zarándokhellyé vált volna. A XIX. században, a Rákóczi-kultusz kibontakozásával egyre gyakrabban felmerült az újratemetés igénye. A Rákóczi-szabadságharc 1903. évi bicentenáriumát már országszerte megünnepelték, mintegy előkészítve a rehabilitációt és a hamvak hazahozatalát.

Az újratemetésre 1906 októberében került sor, amikor Magyarországon már nem a dualizmus korának meghatározó politikai ereje, a Szabadelvű Párt, hanem az ellenzéki koalíció volt hatalmon. Az esemény előkészítése azonban már a hatalomváltás előtt megkezdődött, tehát a Rákóczi-újratemetés nem csupán a "függetlenségi" koalíció érdeme volt, bár utóbb ez a vélekedés vált elterjedtté. Ismerje meg az újratemetés további kulisszatitkait!