Egy újságíró, aki történelmet írt
2004. november 29. 09:28
Nixon-bérenc a liberális fellegvárban
Safire önmagát leginkább libertariánusnak vallja, vagyis az amerikai politikai szcénában csakugyan a jobboldalon áll - az egyéni szabadságjogokért a legradikálisabban kiálló Libertariánus Párt a republikánusokkal szövetségben működik. `Bármikor eltángálom a konzervatívokat is, ha nem libertariánus módjára viselkednek` - fenyegette politikai elvbarátait is olykor. `Szeptember 11. után én voltam az első, aki ténylegesen számon kérte George W. Bushon azt a bánásmódot, amiben a foglyok részesülnek` - állítja, s valóban: ekkoriban történt, hogy `diktatórikus hatalomra törőnek` nevezte az elnököt. `Az összes konzervatív barátom elszörnyedt: Hogy tehetted ez velünk - kérdezték. Az a csodálatos abban, ha valaki a New York Times állandó kolumnistája, hogy az embereknek hosszú időn át számolniuk kell vele.`
William Safire 1929. december 17-én született, újságírói pályafutását 1949-ben kezdte a New York Herald Tribune-nél. 1955 és 1960 között egy New York-i PR-cég alelnöke volt, ezután saját cégét vezette. Safire-nak még külpolitikai újságíróként 1959-ben nagy szerepe volt a Hruscsov és Nixon közötti, ún. "konyhai vita" megszervezésében. A Moszkvában rendezett amerikai kiállításra a szovjet államfő vendégeként az akkor alelnöki tisztet betöltő Nixon is ellátogatott. Az amerikai mintaotthon csúcsminőségű konyháját bemutató teremben érdekes eszmecsere zajlott le a szovjet és az amerikai technológiát megvitató két politikus között - a ma már ironikusan csengő párbeszéd itt teljes egészében elolvasható.
Nixon csapatához hivatalosan az 1968-as elnökválasztási kampányban csatlakozott, a republikánus jelölt győzelme után pedig annak szövegírójaként dolgozott a Fehér Házban. Tőle származik az a mondat, mely valóságos szállóigévé vált az amerikai szellemi életben. Az újságírók "a negativizmus zsörtölődő nábobjai" - fakadt ki egyszer Nixon alelnöke, Spiro Agnew egy beszédében - a mondatot liberális oldalról még ma is úgy emlegetik, mint a konzervatívok média-utálatának ékes bizonyítékát.
Safire 1973-ban, a Washington Post hasonló ajánlatát elutasítva csatlakozott a New York Timeshoz. "Kifejezetten ellenséges környezetben találtam magam" - emlékszik vissza. "A főszerkesztőre teljes össztűz zúdult, amiért felvett egy Nixon-bérencet, pláne a Watergate-ügy közepén." A Watergate-ügy hamarosan súlyos belpolitikai botránnyá dagadt, s végül Nixon elnök lemondásához vezetett. A fagyos hangulat csak akkor oldódott fel, amikor Safire egy szerkesztőségi partin kimentette az egyik munkatárs gyerekét a medencéből. "A feleségem lökött be utána" - vallotta be Safire, "de egyszeriben hőssé váltam".
Támogasd a 
szerkesztőségét!
