Az erdészettörténet a felsőoktatásban
2002. november 11. 15:17 Márkus László
20. század
Az 1904. évi főiskolai reorganizáció után az erdőmérnöki osztály tantárgyai között `erdészeti statisztika és adminisztráció` szerepel csak. A főiskola 1923. évi átszervezése hozta létre az erdőgazdaságpolitikai tanszéket, amelynek első professzora Lesenyi Ferenc volt, ki az Erdészeti Lapokban a tanszék munkatervét és célját szükségesnek tartotta felvázolni. Megállapítja, hogy `múltat és jelent kell ismerni, hogy a jövőben tudjon gondolkozni az erdőgazdasági politika`, majd azzal folytatja, hogy a múltra vonatkozólag a gazdaság történet, illetve ennek különleges része, az erdészettörténet ad felvilágosítást. A történelmi múlt tanulmányozása és a jelen megfigyelése talán egyik ilyen fontos módszerbeli mozzanata az `erdészeti politikának`. A következőkben felhívja a figyelmet arra, hogy egyetlen más termelési ágazat nincs annyira a történeti múlt ismertetésére ráutalva, mint az évszázados formulákra alapított erdőgazdaság. Jelentős megállapítása: `Az erdészet történetének tehát akkor, amikor a magyar erdőbirtok, a magyar erdészeti kultúra kifejlődését és a közhatalom erdészeti vonatkozású rendelkezéseit és intézkedéseit végigtekinti, nemcsak a tudományos ismeretszerzés a célja, hanem erdőgazdaságnak kutatnia kell az ellátására bízott erdőbirtok múltját`. Az ismertetett tanulmányban körvonalazottak alapján készült el Lesenyi Ferenc egyik jelentős műve: `A magyar erdőgazdaság története és mai helyzete`, amely az 1936. évi Budapesten tartott II. Nemzetközi Erdőgazdasági Kongresszus részére készült, amely német, angol, francia fordításban is megjelent.
A tanulmány első része a történelmi múltat tárgyalja, első sorban Tagányi munkájának felhasználásával. A második rész `A mai magyar erdőgazdaság` címet viseli. Szól az erdőségek természeti és gazdasági viszonyairól és az egyesületi életről. Jelentős erdészettörténeti munkája volt Lesenyinek:
- Erdészeti szakművelődésünk és felsőbb erdészeti szakoktatásunk történelmi alapjai (Sopron, 1940).
- A selmecbányai erdészeti tanintézet története /1808-1846/, (Sopron, 1958).
- Haladó erdőgazdasági törekvések a két világháború közötti korban (1962).
Lesenyi főiskolai, majd egyetemi előadásaiban az erdészeti politika tantárgy keretében tárgyalta: `a birtokrend, az erdőbirtok, az erdészeti kultúra, erdészeti törvénykezés történeti fejlődését`. Jegyzet létezéséről nincs nyom. Meg kell említeni, hogy az egyes tantárgyak előadásakor az illetékes professzorok általában röviden ismertették a történeti előzményeket és a fejlődést, ami némileg pótolta a rendszeres erdészettörténeti előadásokat.
Farkas Vilmos: "Erdőgazdasági üzemtan I." (1956) erdőmérnöki főiskolai jegyzetében "A magyar erdőgazdaság múltjának áttekintése" című fejezetben tömören foglalta össze a honfoglalástól az 1950-es évek közepéig terjedően - Lesenyi és Kaán munkáira támaszkodva - a magyar erdőgazdálkodás múltját.
Az erdészettörténeti oktatás újraindítását jelentősen segítette, hogy 1963. év őszén az Országos Erdészeti Egyesület keretében megalakult az Erdészettörténeti Szakosztály, amely a szakosztályban elhangzott előadásokon felül önálló, folyamatos kiadványsorozattal keretet adott vonatkozó munkáknak. A szakosztály jó együttműködést épített ki az MTA Agrártörténeti Bizottságával (1968). Az 1975. évben látott napvilágot Kolozsváry Szabolcsné szerkesztésében megjelenő 14 tanulmányt tartalmazó: "Az erdőgazdálkodás története Magyarországon" című kötet, amely az erdőgazdálkodás-történet különböző területeiről készült kutatási eredményeket foglalja egyetlen kötetbe.
A MÉM 33551/1977. számú ügyiratával elrendelte a felsőoktatási intézményekben az "Agrártörténeti ismeretek" című tantárgy oktatását. A tantárgyat az 1978/79-es tanév II. félévében kezdte el előadni dr. Hiller István heti 2 órában a 10. szemeszterben, mint kötelező rendes tárgyat. Csőre Pál: "A magyar erdőgazdálkodás története, Középkor" című könyv 1980-ban jelent meg. Hiller István: "Erdészettörténet" című egyetemi jegyzete 1985. évben készült el. A számos ábrával, egykorú képpel gazdagított munka, három fejezetben a magyar erdőgazdálkodás és a faipar történeti fejlődését tárgyalja kronológiai sorrendben. A második fejezet a hazai erdészeti szakirodalom és szaknyelv megteremtését, továbbá a munkásmozgalmak történetét ismerteti. A harmadik fejezet a felsőoktatás történetével foglalkozik. Ez idő alatt heti két órában voltak a "rendes tárgy" előadásai. Az EFE Tanácsa 1984 évben az erdészettörténet, faipartörténet tantárgyat - Hiller tiltakozása dacára - fakultatív tantárgynak nyilvánította. Hiller István távozása után az erdészettörténet fakultatív oktatása az Erdőrendezési Tanszék keretében folyik.
Az előző vázlatos ismertetésből egyértelműen kitűnik, hogy több-kevesebb intenzitással kb. ötnegyed évszázad óta folyik az erdészeti felsőoktatásban az erdészettörténet oktatása, amelynek szükségessége, fontossága nem lehet kétséges.
A cikk eredetileg a SOPRONI MÛHELY 15. számában jelent meg.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
