Múlt-kor.hu

Múlt-kor bolt: Itt vásárolhatsz termékeinkből 》

Zenés vásznon a korabeli Budapest: a budai Vártól a kőbányai telepig

2020. július 27. 16:54 Csatári Bence

<

Füstölgő gyárkémények

Nem film, „csupán” egy, a kor szintjén leforgatott tévéfelvétel – kis túlzással videóklip – a némiképp melankolikus és nosztalgikus hangvételű Moszkva téri lányok című dal, amit a kor technikai nívójához képest magas színvonalon örökített meg a Magyar Televízió Toldy Mária előadásában. Az akkor egyik legnépszerűbb táncdalénekes 1970-ben kislemezre vette ezt a számot, amelynek illusztrálására több képeslapszerű bevágást alkalmaztak.

A bevezetőben a Halászbástyán jelenik meg a művésznő többféle szemszögből készített állóképeken, majd mozgóképen dalolja el emlékeit barátnőiről és szerelmi életükről egy meglehetősen puritán háttér, egy nagy fehér vászon előtt. A refrén alatt már az akkori Moszkva teret mutatják fotók sorozatával, az énekesnővel: látható a Postapalota, a nagy lépcső, amit mára már lebontottak, a négyes-hatos villamos megállója és az újságosbódék. Érdekesség, hogy ezt a dalt Toldy Mária lánya, Malek Andrea is többször elénekelte napjainkban.

Éppen nem az úri Buda, hanem a proli Kőbánya a helyszíne Szomjas György 1981-es Kopaszkutya című filmjének, amelyben egy Colorado nevű zenekar – a valóságban a Hobo Blues Band tagjai, menedzserüket pedig Schuster Lóránt alakítja – mindent megtesz annak érdekében, hogy a periférikus helyzetéből fakadó hátrányát leküzdje, és befusson. A lepusztult környék, a füstölgő gyárkémények, a lepukkant művelődési ház kiválóan szemlélteti, milyen hátrányos volt a helyzete a külvárosból induló zenekaroknak.

A folyosók sötétek, a színpad kicsi, a bútorzat hiányos, a környék szemetes, a zenészek a WC-ben mossák meg a lábukat, egyszóval idillnek semmi nyoma. Kőbánya ugyanakkor megmutatja kertvárosias vagy inkább nyomorgó falusias arcát is a filmben, amikor a próbateremben játszódó jeleneteknek lehetünk szem- és fültanúi a mai szemmel már megmosolyogtatóan amatőr körülmények között játszó profi zenekarral. A külvárosi dzsungaság ellentéte a film végén megjelenő Tabán, ahol nagykoncerten előadják többek között a címadó Kopaszkutyát, s ezzel befut a zenekar, igaz a menedzserüket kirúgják, aki számára kezdődik minden elölről.

Tóth Dezső kulturális miniszterhelyettes a Pártközpont Tudományos Közoktatási és Kulturális Osztályának 1981 májusában írt véleményt a filmről, amely csak a kulturális pártapparatcsikok nagy vitája után kerülhetett a mozikba. A megbeszélésen olyannyira sokfélék voltak a vélemények, hogy a bemutatást ellenzők is találtak a filmben értéket, és a mellette állóknak is voltak ellenvetéseik. Végül arra jutottak, hogy ennél szocializmus-ellenesebb alkotásokat is játszottak a magyar mozik, ráadásul a Kopaszkutya valós problémára, a társadalomból való kitaszítottságra hívta fel a figyelmet.

A bemutatás melletti további érv volt, hogy a közvéleményben már híre kelt a produkciónak, így a zenészek mártírokká váltak volna, ha nem debütálhatott volna az alkotás a szélesebb nyilvánosság előtt. Az MHV viszont egy tollvonással betiltotta a hanganyagot, így az csak 1993-ban jelenhetett meg nagylemezen. Erdős Péter „popcézár” még a Corvin moziba tervezett filmbemutatót is megakadályozta, arra hivatkozva, hogy a közönség szétverheti a berendezést. Végül Szolnokra száműzték a premiert 1981. április 6-án, amelyet a Hobo Blues Band és a P. Mobil koncertje követett.

Szánkódombból Királydomb

Speciális rocktörténeti helyszín a zuglói Királydomb, amelyet Bródy János, az István, a király rockopera szövegírója keresztelt el, szinte azonnal átmentve az elnevezést a köztudatba és ezzel együtt a térképekre. Az István, a király film alapjául szolgáló darabnak sokáig nem volt engedélyezett helyszíne: a Népstadion ötletét hamar elvetették, a III. kerületi tanács pedig műemlékvédelmi okokra hivatkozott, és elzárkózott az óbudai amfiteátrumban való rendezéstől.

A XIV. kerületi tanács Művelődésügyi Osztálya csak a városligeti, javarészt építkezési törmelékkel feltöltött Szánkódombra adta meg az engedélyt, ebből lett rövid idő alatt Királydomb, amely sokáig az ország egyetlen magyar rocktörténeti vonatkozással bíró helyszíne volt. Ma már viszont van Radics Béla utca is az őt posztumusz díszpolgárrá fogadó XIII. kerületben, Angyalföldön, közel a szoba-konyhás Vőlegény utcai lakáshoz, ahol a gitárkirály lakott és alkotott, illetve létezik Bencsik Sándor utca is Debrecenben, a legendás P. Mobil és P. Box gitárosára emlékezve.

A cikk a Budapesti Fejlesztési Központ Nonprofit Zrt. támogatásával valósult meg.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

Zenés vásznon a korabeli Budapest: a budai Vártól a kőbányai telepig

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2024. tél: Szoknyával a politikában

Ízelítő a Magazinból

További friss hírek

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra