„Zenedobozokkal” vette fel a küzdelmet Hitler ellen a Rote Kapelle

2024. december 2. 11:52 Múlt-kor

Az elnevezés furcsának tűnhet, hiszen felmerülhet bennünk az a kérdés, hogy egy zenekarnak mégis mi köze lehet a gyilkos rezsimmel szembeni ellenálláshoz? A nácik az információ továbbítására használt hordozható, nagy hatótávolságú jeladókat egyszerűen csak „zenedobozoknak” nevezték, az őket kezelő rádiósokat pedig „muzsikosoknak” vagy „zenészeknek”. Értelemszerűen az ellenálló csoportok számos operátort alkalmaztak, ezért magától értetődő volt az, hogy a szervezeteket „zenekaroknak” nevezték. Fekete Zenekarként hivatkoztak például az olyan Hitler-ellenes csoportosulásokra, melyek tagjai között katonai múlttal rendelkező személyeket, köztük számos korábbi Wehrmacht tisztet tudhattak.

Akik nem voltak tétlen szemlélődők

A Vörös Zenekar csoport kémjei, informátorai és más titkosügynökei kezdetben nemzetiszocialista ellenes szórólapokat, újságokat és kiáltványokat nyomtattak. Megpróbálták felnyitni a német nép szemét és egyfajta polgári ellenállásra buzdítani őket. Ezek elkészítése és terjesztése azonban korántsem volt veszélytelen, hiszen a lelepleződés börtönt vagy halált vonhatott volna maga után.

Hilde a Moszkva Rádiót hallgatva közvetítette a német hadifoglyok üzeneteit (részlet a filmből)

Később különböző, egyre veszélyesebb műveletekben vettek részt a náci rezsim ellen. Többek között saját életük kockáztatásával hamis iratokat állítottak ki és menedéket nyújtottak az üldözött zsidóknak, akikre az elfogásuk esetén biztos halál várt volna. Fényképes formában és írott feljegyzésekben dokumentálták a nácik által elkövetett atrocitásokat, hogy elküldhessék őket a külföldi médiáknak.

Németországon kívül olyan európai országokban is jelen voltak, mint Hollandia, Svájc vagy Belgium. A legtöbb egységgel azonban mégis Franciaországban rendelkeztek, ahol 9 kisebb-nagyobb csoportosulás létezését fedezte fel a szakirodalom.

Nevük miatt a csoportot gyakran a Szovjetunióval és annak Nyugat-Európát teljes mértékben átfogó hírszerző hálózatával hozták összefüggésbe. Bár a valóságban a csoport tagjai a politikai paletta minden oldaláról érkeztek és világnézetük egymástól különböző volt. Így nem meglepő, hogy szimpatizánsai között egyaránt találhattunk egyetemi professzort, divatmodellt, gyári munkást és számos értelmiségit egyaránt. Érdekesség, hogy soraikban kifejezetten sok nőt és házaspárt magukénak is tudhattak.

A Vörös Zenekar tagjai nem álltak a kommunista rezsim közvetlen irányítása alatt, viszont számos szovjet ügynök beépült soraikba.

A vezetékes távíróval történő kommunikáció nem volt veszélytelen (részlet a filmből)

Biztosan nem volt szovjet informátor Libertas Schulze-Boysen, akit egészen addig hidegen hagyott a politika, amíg meg nem ismerkedettet férjével, Harro Schulze-Boysennel. Hiszen jelentős fordulat volt az életében, amikor egyik utazása során találkozott vele, mert a férfi lapkiadót működtetett, méghozzá liberális szellemiségűt. Ezt azonban a nácik nem nézték jó szemmel. Harro-ék szerkesztőségén SS katonák ütöttek rajta, őt félholtra verték. Az egyik zsidó származású szerkesztőjét pedig annyira brutálisan bántalmazták, hogy nem élte túl az atrocitást. Ez fordulópontot jelentett Libertas életében is és úgy gondolta neki is aktív szerepet kell vállalnia az embertelen rezsim megfékezésében. A házaspár vezető szerepe és iránymutatása a filmben is nagy jelentőséggel bír.

Libertas Schulze-Boysen csupán 29 éves volt, amikor 1942 decemberében nem sokkal karácsony előtt meggyilkolták

A Gestapo célkeresztjében

A Vörös Zenekar csoport hálózatszerűen épült fel. Hiába volt számos tagja, a tagok nem ismerték a társaikat, csak a különböző egységek vezetői rendelkeztek információval a többi egység parancsokainak személyeiről és tevékenységeiről. Ezzel elkerülve azt, hogy ha az egyik társaság lebukik, ne rántsa magával a szervezet többi résztvevőjét.

Hans és Hilde között első látásra szerelem szövődött, de csak 1941-ben házasodtak össze (részlet a filmből)

Miután a német hatóságok a Gestapo vezetésével 1942-ben lefülelték az ellenállókat brutális megtorlás következett. A Vörös Zenekar tagjainak többségét kivégezték vagy Németország különböző koncentrációs táboraiba küldték, ami tragikus véget vetett a háború egyik legmerészebb kémtevékenységének.

A csoport az 1940-es években már több százas létszámmal rendelkezett, napjainkban azonban mégis csak a 150 elfogott főt ismerjük név szerint. Közülük 55-öt végeztek ki, a szervezet többi tagját pedig hosszú börtönbüntetésre ítélték. A csoport több tagjának is tragikus sors jutott osztályrészül. Különlegesen kegyetlen ítéletet kapott a 19 éves Liane Berkowitz, akit várandósan ítéltek halálra. És a Coppi család története igazán megrendítő, mert példája annak, hogy egy fiatal családot nézetei miatt hogyan szakíthatta szét a német diktatúra. A házaspár megpróbáltatásainak állít méltó emléket a film.

Hilde Coppi sétát tesz a Treptower Parkban, még a háború előtti években (Wikipédia / Hans Coppi / CC BY-SA 4.0)

Magyarországon a Cirko Film forgalmazásában 2024. december 5-én országosan debütáló, Szeretettel: a Ti Hildétek című életrajzi film során a nézők közelebbről is megismerkedhetnek az ellenállás tagjaival, személyes motivációikkal és háttértörténetükkel.