Visszaütött a szocialista sportsiker-propaganda az elveszített vb-döntő után

2023. július 4. 20:20 MTI

Mind a mai napig nincs megnyugtató válasz arra a kérdésre, miképpen történhetett meg, hogy a magyar csapat, amely 1950 óta nem szenvedett vereséget nemzetközileg jegyzett mérkőzésen, és a csoportmérkőzések során 8-3-ra legyőzte az NSZK-t, alulmaradt a döntőben.

Ráadásul úgy, hogy az együttes Puskás és Czibor góljaival a 9. percben már 2-0-ra vezetett, bár aztán a 19. percben az állás 2-2 volt. A győztes gólt a második félidő 39. percében Helmut Rahn szerezte.

A 2014. június 13-án elhunyt Grosics Gyula, az Aranycsapat kapusa 16 éve, a vb-döntő ötvenedik évfordulóján így emlékezett: „Még most sem tudok megbékélni a történtekkel. Óriási csalódás volt, nemcsak a csapat, hanem minden magyar, 15 millió hazánkfia számára. A közvélemény szinte megkövetelte, elvárta tőlünk az aranyérmet, hiszen hosszú évek óta nem kaptunk ki senkitől, győzelmet győzelemre halmoztunk.”

Grosics elmondta, hogy a vereség magyarázatául számos dologra lehetne hivatkozni: a magyar csapat az uruguayiak ellen hosszabbításban megnyert elődöntő után lekéste a vonatot, s csak későn, taxikkal jutott a szállodába; a döntő éjszakáján a magyarok szállodája mellett népünnepélyt rendeztek, a hangos zene miatt szinte semmit sem tudtak aludni; a németek a csoportmeccshez képest öt új játékossal álltak ki; az angol játékvezető a meccs végén nem adta meg Puskás teljesen szabályos gólját; a magyar kapust a német találat előtt Rahn lerántotta a fűre.

A berni Wankdorf stadion

Mindehhez még hozzátehető, hogy Puskás sérüléséből nem teljesen felépülve futott ki a gyepre, hogy Sebes Gusztáv szövetségi kapitány felforgatta az együttest, hogy a szakadó esőben a németek már cserélhető stoplis Adidas-cipőben játszottak, az pedig csak nemrég derült ki, hogy a nyugatnémet csapat tagjai közül többen (akkor még legálisan) metamfetamin nevű serkentőszert kaptak.

Grosics azonban így fejezte be nyilatkozatát: „Mindaz, amit elmondtam, egyáltalán nem indokolja a vereséget.” Az Aranycsapat hátvédje, a 2015-ben elhunyt Buzánszky Jenő úgy vélekedett: „utólag könnyű okosnak lenni. Ami viszont tény: azon a délutánon a németek jobbak voltak és nyertek.”

A világsajtó a magyarokat dicsérte és sajnálta. A francia lapok „teljesen valószínűtlen, rendkívüli és igazságtalan eredményt” emlegettek, az olasz La Gazzetta dello Sport szerint „a magyar válogatott... bebizonyította, hogy kétségkívül a világ legjobb labdarúgó együttese”, a brit Sunday Express szerint „a magyarok nagy balszerencsével küzdöttek, és még így is nyerhettek volna, ha Puskás értékesíti két nagy helyzetét”.

A Népsport összegezése így hangzott: „A gólhelyzeteket jobban kihasználó nyugatnémet csapat legyőzte a fáradtan, formán alul játszó magyar válogatottat... Kétségtelen az is, hogy játékosaink ... úgy vélhették, hogy nem ez a legerősebb ellenfelük a tornán. Abban, hogy a német csapat fölénk tudott kerekedni, kétségtelenül szerepe volt a hibás összeállításnak is, de annak is, hogy a játékvezető egy szabályos gólunkat nem adta meg. Mint a pályán kiderült, Puskás mégsem volt teljesen rendben... Hiba volt továbbá két balszélső csapatba állítása.”

A 6. percben a magyarok szerezték meg a vezetést (Wikipedia / ETH-Bibliothek Zürich / CC BY-SA 4.0)

A váratlan vereség hatalmas megrázkódtatást okozott Magyarországon. A négy esztendeig legyőzhetetlen Aranycsapat a sikerre éhes nemzet büszkesége volt, a játékosokat szinte istenként dicsőítették, az ország apraja-nagyja kívülről fújta az összeállítást. A döntőt országszerte a rádiók előtt hallgatták az emberek, sőt a Népstadionban 40 ezren követték nyomon a kihangosított közvetítést.

Ezúttal azonban visszaütött, hogy a kommunista vezetés politikai célokra használta a sportsikereket. A szurkolók nem tudták feldolgozni a kudarcot, tömegesen vonultak az utcára, kirakatokat törtek be, Puskást és Sebes Gusztávot szidalmazták, Sebes lakásához, majd a Rádióhoz vonultak.

A pesti népnyelv által „kis magyar focialista forradalomnak” nevezett megmozdulásoknak az államvédelem vetett véget. A játékosok titokban érkeztek haza, a vonatról korábban leszállva a tatai edzőtábort érintve valósággal „hazaszöktek”. Két évvel később, az 1956-os forradalom után aztán az Aranycsapat szétesett, s a magyar labdarúgó-válogatott többé nem jutott világbajnoki döntőbe.

Az Aranycsapat fotózása az 1950-es évek elején

Amit a magyarok berni tragédiaként éltek meg, azt a németek berni csodaként. A Süddeutsche Zeitung című lap a döntő félszázadik évfordulóján azt írta, hogy az a berni vasárnap volt a Német Szövetségi Köztársaság tényleges megszületésének napja, fontosabb, mint a pénzreform, az alkotmány elfogadása vagy a berlini fal ledöntése. A háborúból hazatérők, a menekültek, az elüldözöttek első ízben érezték úgy, hogy felértékelték őket. A lap szerint Németország ezen a napon aratta első diadalát a második világháború óta.