Veszélyesnek tartotta az állambiztonság Cseh Tamás „indiánjait”
2024. január 22. 08:20 Múlt-kor
Futásra születtem, tűzre vizet hozok
De nemcsak a fiatal művészértelmiség színe-java, hanem az állambiztonság informátorai is gyakran megfordultak ezeken a helyeken. Egy-egy konkrét megfigyelés kapcsán a véletlen is közrejátszott abban, hogy valaki a belügy érdeklődésének középpontjába került. Nem volt ezzel másként Cseh Tamás sem, aki a Poór-üggyel kapcsolatosan vonta magára a figyelmet
Ekkor még nem indult el dalénekesei karrierje, de budapesti körökben már jelentős ismeretségre tett szert tehetségével. Ehhez hozzásegítette, hogy az ekkor szintén ezekben a körökben mozgó Bacsó Péter filmrendező felfigyelt rá, és két filmjében is (Szerelmes biciklisták, 1965 és Nyár a hegyen, 1967) szerepet kapott saját dalaival.
Bereményi Géza (Fortepan / Erdei Katalin)
A belügyet azonban még nem a dalok, hanem a nyarakat a Bakonyban töltő indiánok érdekelték, akiknek törzsfőnöke Cseh Tamás volt. (A fiatal dalszerző 1961-től a Vértesben, később a Bakonyban szervezte meg indián törzsét.) A Poór István ismeretségi körébe kombinációval bevont „Fung György” fedőnevű ügynök 1967 novemberében éppen információszerzési munkáját végezte, amikor egy estén csatlakozott a társaságához Cseh Tamás is. Beszélgetésük során az informátorról kiderült, hogy néprajzzal foglalkozik, ezért Cseh Tamás az ő segítségét kérte:
„Elmesélte, hogy van neki egy baráti társasága, akikkel nyaranta 1-2 héten át »indiánosdit« szoktak játszani a Bakonyban. Panaszkodott, hogy nem mindenki veszi már igen komolyan, s néprajzi alapjuk is már kevés, kellene szakirodalom hozzá… Miután pár szóban én is szóltam »indián« múltamról, kölcsönös megértésben maradtunk, s abban, hogy ezekre visszatérünk. Szeretném megkérdezni; mi a teendő ezzel az »indián« társasággal kapcsolatban?”
Mivel az állambiztonság szerint az indián játékok a rendszerre nézve potenciális veszélyt jelentettek, igyekeztek minél többet megtudni Cseh Tamásról: „A jelentésben szereplő Cseh Tamással tartsa fenn a kapcsolatot és igyekezzen megismerni annak »indián« társait és azt, hogy valóban a játék köti össze őket, vagy összetartozásuknak egyéb oka is van.”
A Cseh Tamással kapcsolatos megfigyelésekről még lesz szó a későbbiekben, de most kanyarodjunk vissza ahhoz a nemzedékhez, amelynek sorsát eddig nagyjából 1968-ig követtük nyomon. Az amatőr művészeti mozgalmakban tevékeny szerepet játszó nemzedéket tulajdonképpen hatvannyolc pofozta át a felnőttkorba, és az arcul csapott, magára hagyott korosztály saját sorsát illetően komoly döntési helyzetbe került.
Vagy vállalja végérvényesen különállását, vagy elfogadva a rendszer megváltoztathatatlannak vélt valóságát betagozódik a társadalomba. Végül ez utóbbi következett be olyan formában, hogy „sajátosan különálló rész lett a társadalom testében. Ha úgy tetszik, hőmérő a hóna alatt.”
Amikor Cseh Tamás és Bereményi Géza 1971 elején találkoztak, mindkettőjük, de nemzedéküknek is igen nagy hányada hasonlóképpen érzett. Bereményi Géza 1946-ban született Budapesten. Az írói pályára készülő fiatalember első novellája, A svéd király 1969-ben jelent meg a Naponta más című antológiában.
Bianki Iván és Baksa Soós János egy Kex-koncerten, 1970 (Fortepan / Rubinstein Sándor)
1970-ben diplomázott az ELTE magyar–olasz szakán. Ugyanebben az évben a Magvető Könyvkiadó megjelentette első novelláskötetét. A Cseh Tamással való megismerkedésekor szinkrondramaturgként dolgozott a Pannónia Filmstúdióban.
Találkozásuk fontos momentuma a magyar könnyűzenei életnek, hiszen sok évtizednyi közös munkájuk a véletlennek köszönhetően kezdődött el. Bereményi hamarosan odaköltözött a fiatal rajztanárhoz, aki akkor a Vízivárosban lakott az Iskola utcában. Elkezdődött egy sajátos, a világtól minél jobban elszigetelt élet: napközben dolgoztak a munkahelyeiken, éjszaka dalokat írtak. Kezdetben nem akarták senkinek megmutatni szerzeményeiket, a szűk baráti kör volt az első, aki találkozott ezekkel az alkotásokkal.
Erdélyi Miklós társasági összejövetelein és saját albérletük vendégei előtt szólaltak meg elsőnek Cseh Tamás hangján Bereményi Géza dalszövegei. A barátok és ismerősök buzdították őket, hogy a daloknak nyilvánosság kell, hogy fel kell velük lépni, meg kell őket mutatni. Ők sokáig hajthatatlanok maradtak, nem akartak sem szereplést, sem nyilvánosságot, és sokáig a dalokkal sem volt különösebb szándékuk. Az, hogy később mégis a szélesebb nyilvánosság elé kerültek, véletlenek sorozatából adódott. Baksa Soós János, a Kex zenekar frontembere beszélte rá az énekest, hogy néhány dal eléneklésével lépjen fel egy Kex-koncerten.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
