Véres konfliktusok árnyékában zajlott „a leghűvösebb nyári olimpia”
2016. október 21. 08:33 Ackermann Sándor
Az 1956-os Melbourne-i olimpia nem csak a magyar forradalom miatt maradt történetileg is emlékezetes. Az Ausztráliában rendezett játékok több szempontból is kuriózumnak számítottak az előző olimpiákhoz képest, és a magyar események mellett más politikai történések is nyomot hagytak a tornán.
A második világháború után kibontakozó kétpólusú világrendszer kialakulása a nemzetközi sportra is hatással volt. A Szovjetunió egyre komolyabb erőt képviselt a sportvilágban: az ország 1922-es megalakulását követő években még izolálhatták őket – a gazdasághoz és politikához hasonlóan – a sportban is, a második világháborút követően azonban már e téren is megkerülhetetlenné váltak. Az 1950-es évektől kezdődően az olimpiai játékok is a nagyhatalmak – elsősorban az Egyesült Államok és a Szovjetunió – véget nem érő rivalizálását hozták.
Az ausztráliai olimpia ideje a hidegháború mondhatni csúcséve: három fronton is akadtak olyan komoly konfliktusok, amelyek miatt különböző országok bojkottálták Melbourne-t. Az 1956-os felkelés leverése után három európai ország, Hollandia, Spanyolország, valamint Svájc fejezte ki így szolidaritását a magyarokkal, mondván nem hajlandóak úgy részt venni az olimpián, ha azon jelen vannak a Szovjetunió versenyzői. Az 1949-től húzódó kínai–tajvani konfliktus miatt egy 1956-ban kezdődő, évtizedekig elnyúló konfliktus volt a két ország között az olimpiákon is. Kína lemondta a szereplést, és legközelebb csak a Los Angeles-i játékokon vett részt 1984-ben. Eközben a hazánkban történtekkel párhuzamosan Egyiptom is komoly kihívásokkal nézett szembe. A Szuezi-csatorna államosításával kapcsolatban kialakult konfliktus miatt végül három arab ország, Egyiptom, Irak, illetve Libanon mondta vissza részvételét a novemberben kezdődő ötkarikás játékokon.
Szolidaritás a magyarokkal
Az 1956 októberében kitört magyar forradalom és a melbourne-i olimpia kapcsán sokaknak legelőször a legendássá váló „melbourne-i vérfürdő” jut eszébe, illetve a vérző arcú Zádor Ervinről készült emlékezetes fotó, amely már akkor bejárta a világsajtót. A vízipóló-mérkőzés népi eposzba illő szimbólummá vált: az akkor már eltiport forradalom kis országát képviselő sportolók hősies csatában legyőzik a világ nagy részének szemében agresszorként számon tartott óriáshatalom csapatát. Az olimpia és 1956 kapcsolata azonban korántsem merült ki egy felejthetetlen vízilabdameccsben. A magyarországi szovjet intervenciót követően ugyanis több európai ország is jelezte: nem hajlandóak egy versenyen szerepeltetni sportolóikat a Szovjetunióval. E fenyegetést végül három ország váltotta be: Hollandia, Spanyolország, valamint Svájc. Az indoklás, ha különbözött is, a cél azonban ugyanaz volt: olimpikonjaik távolmaradásával tiltakoztak a szovjet agresszió ellen, illetve szolidaritásukat fejezték ki a magyarokkal.
Ackermann Sándor teljes cikkét a Múlt-kor őszi számában olvashatják
Támogasd a 
szerkesztőségét!
