Vegyésznek készült, a szabadságharc bukásával a „nemzet Júdása” lett Görgei Artúr
2021. május 21. 12:16 MTI
105 éve, 1916. május 21-én halt meg Görgei (Görgey) Artúr honvédtábornok, az 1848-49-es szabadságharc és a magyar hadtörténelem kimagasló hadvezére. Megítélése ma is vitákat gerjeszt, sokan szemében a hős, míg másoknak az áruló képét testesíti meg.
Katonából tudós, majd ismét katona
Görgői és toporci Görgey Artúr 1818. január 30-án Toporcon (ma Toporec, Szlovákia) született Szepes vármegye egyik legrégibb nemesi családjának sarjaként. Tanár szeretett volna lenni, apja mégis a katonatiszti pályára kényszerítette. 1837-ben hadnagy lett a magyar nemesi testőrségnél, majd 1842-ben a Nádor-huszárezred főhadnagya.
A szolgálatot apja halála után otthagyta, s régi vágyának engedve Prágába ment vegyészhallgatónak. Éhezve-fázva is komoly tudományos munkát végzett: megoldotta a zsírsavak homológ elválasztását, fölfedezte a laurilsavat, és több folyóiratban is megjelent a kókuszdió olajának zsírsavairól írott dolgozata.
A forradalom kitörése után hiába pályázott a Műegyetem kémiai tanszékére, ezért a független felelős kormánynak ajánlotta fel szolgálatait, nevéből ekkor hagyta el a nemesi y-t. (Nevét ma mindkét formában írják, ő maga élete végéig következetesen a Görgei formát használta.)
Júniusban századosi rangban belépett az alakuló honvédseregbe, nemsokára már őrnagyként szervezte Szolnokon a nemzetőrséget. Jelačić horvát bán betörése után a Csepel-szigetre rendelték az al-dunai népfelkelés parancsnokaként.
Neve a pákozdi csata előestéjén lett országosan ismert, amikor a Jelačić megbízásából az osztrákokhoz igyekvő Zichy Ödön grófot rögtönítélő bíróság elé állítatta, és hazaárulóként felakaszttatta. A csata után neki volt köszönhető, hogy Jelačić tartalék hadosztálya Ozoránál fegyverletételre kényszerült.
A fiatal tisztre Kossuth is felfigyelt, tábornokká léptette elő, és az osztrák határon táborozó magyar sereg előőrsét bízta rá. Görgei részt vett a schwechati csatában, ennek elvesztése után november 1-jén a fel-dunai hadsereg parancsnoka lett.
Görgei Artúr Barabás Miklós festményén
A demoralizált sereget néhány hét alatt „összerázta”, gyorsan és kiválóan manőverezett, hatékonyan használta a tüzérséget, mindig higgadt maradt, számtalanszor mutatott példát személyes bátorságával. Windisch-Grätz herceg a szabadságharc eltiprására érkező, túlerőben lévő csapatai elől azonban kénytelen volt visszavonulni.
Amikor a kormány 1848 decemberének utolsó napjaiban a védhetetlen Pest-Budáról Debrecenbe költözött, Görgei – hogy maga felé terelje az osztrák erőket – alig 16 ezer emberével Vác felé hátrált.
Itt adta ki 1849. január 5-én proklamációját, amelyben leszögezte: a fel-dunai hadtest harcát az április törvények védelmében folytatja minden külső ellenség ellen, ugyanakkor gyakorlatilag kivonta magát a Honvédelmi Bizottmány közvetlen rendelkezése alól, kiváltva Kossuth bizalmatlanságát.
Görgei, nyomában az osztrák fősereggel, az északi bányavárosok felé indult, hogy üldözőit elvonja a Tiszától, ahol már folyt az új honvédsereg kialakítása. Szüntelen harcok közepette eljutott a Szepességbe, innen február elején a Branyiszkói-hágón áttörve a Felső-Tiszánál egyesült a többi magyar sereggel.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
