Valois Henrik inkább a francia trónt választotta a lengyel helyett
2025. március 6. 10:06 Múlt-kor
1574 júniusában, egy szombat éjjelen, mikor a krakkói Wawel kapuit lakattal zárták le, utazóköpenyt viselő férfi surrant ki észrevétlenül a palotából. A rejtőzködő szökevény nem akárki volt, az éjszaka leple alatt Valois Henrik, Lengyelország királya menekült el új otthonából. Távozását őrei sem vették észre, és miután gyanút fogtak, már késő volt.
Üldözőbe vették, de Henrik gyorsabb volt, a határt Harmęż mellett lépte át. A hídról még látta az őt követő katonákat és hallotta vezetőjük kiáltását: „Felséges úr, miért menekülsz?”
Valois Henrik, II. Henrik francia király legfiatalabb gyermeke volt, apja trónjára nem, de a lengyel korona megszerzésére esélye nyílt 1573-ban. Azonban mikor bátyja halála után felcsillant a remény, hogy francia király lehet, nem habozott, megszökött új országából.
Henrik, az ambiciózus herceg
Valois Henriknek oka volt a sietségre. Bátyja, IX. Károly francia király május 30-án meghalt, öccsének pedig esélyes volt, hogy a helyére lépjen. Bár édesanyja, Medici Katalin mindent megtett, hogy fiából lengyel király legyen, a francia trón sokkal vonzóbb volt számára. Fiatal hercegként az angol koronáról is álmodozott, de I. Erzsébet királynő visszautasította házassági ajánlatát. Henrik nagy lelkesedéssel csatlakozott be a hugenották elleni küzdelembe is, ő volt a Szent Bertalan-éji mészárlás egyik értelmi szerzője. Az 1572. augusztus 24-re virradó éjszakán 20 ezer hugenotta esett áldozatul a királypárti katolikusoknak.
Mielőtt II. Zsigmond Ágost, az utolsó lengyel Jagelló-uralkodó örökös nélkül meghalt, a polgárháborús helyzetet elkerülendő rendelkezett a trónutódlás kérdéséről. Nem is lett volna olyan szokatlan mindez, ha a gyermektelen király egy örököst jelöl ki, Zsigmond Ágost és a lengyel országos gyűlés viszont megváltoztatta az államformát. Az 1569-ben a lengyel és litván területeket a korábbi kapcsolatnál szorosabban egyesítő lublini unió egészen egyedi államalakulat volt, ahol a szejm (országos gyűlés) választotta az uralkodót, és emellett sokkal szélesebb jogkörrel rendelkezett, mint az a korszakban általános volt. Korlátozta az uralkodó beleszólását a törvényhozásba és az adók kivetésébe is.
A „lengyel kaland”
1573-ban tehát a lengyel szejm új uralkodót választott. A jelentkezők – Habsburg Ernő osztrák főherceg, IV. Iván orosz cár és III. János svéd király – mellett Valois Henrik tűnt a legjobb választásnak, bár csak később vált világossá, hogy a mindössze 22 éves, abszolút monarchiában nevelkedett hercegnek mennyire más elképzelései vannak az uralkodó jogairól. Henrik trónra lépésének egyik feltétele a szejm jogköreinek elfogadása volt, emellett az új királynak az országos gyűlés választott hitvest. A feleség az utolsó Jagelló-király húga, az akkor majdnem ötvenéves Jagelló Anna volt. Az ifjú király rövid uralkodása alatt ennek nem tett eleget, bár több alkalommal találkozott a hercegnővel.
Az esélytelen esélyes
Henrik 118 nap uralkodás után igyekezett teljes titokban elhagyni országát. Terve tiszta és világos volt: megszerzi a francia trón úgy, hogy övé marad a lengyel. A szejm azonban nem volt partner az elképzelésben, ő ennek ellenére sem mondott le a koronáról. 1575 tavaszán a lengyelek hivatalosan is megfosztották trónjától és ismét királykeresésbe fogtak. A királyválasztás bonyolult, hosszadalmas eljárása és a kaotikus interregnum után meglepő eredmény született: Báthory István erdélyi fejedelem lépett trónra, aki nemcsak elfogadta a szejm feltételeit, hanem Jagelló Annát is feleségül vette.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
