Valóban erotikus költészete miatt száműzte Róma császára a költő Ovidiust?
2019. december 3. 16:41 Múlt-kor
Botránykeltő stílusával a római irodalom aranykorának egyik jeles képviselőjévé vált Ovidius, és számos rajongót szerzett magának merész költeményeivel. Nem tartozott azonban közéjük az uralkodó, aki miatt sikere csúcsán hátra kellett hagynia az aranyéletet.
Kitörés az ismeretlenségből
A ma többnyire csak Ovidius néven ismert Publius Ovidius Naso Kr. u. 17-ben bekövetkezett halála előtt verses formában alkotta meg saját sírfeliratát:
E kő alatt nyugszik a gyöngéd dalok költője Naso,
Kit megölt saját égi talentuma.
Ember, utadon megállj, s ha tudod mi a szerelem,
Mondj érte forró fohászt: legyen szép az álma.
Az utókor által főként Átváltozások (Metamorphoses) című, klasszikus görög és latin mítoszokat újrafeldolgozó epikus költeményéről ismert költő saját korában főként színes nyelvezetű, ám annál ellentmondásosabb szerelmes versei miatt volt híres.
Szerelmek (Amores), illetve A szerelem művészete (Ars amatoria) című művei őszintén beszélnek a rómaiak szexuális szokásairól. Ennek köszönhetően Ovidius nagy népszerűségre tett szert, azonban éppen e témák végül szerepet játszottak bukásában is.
Az Átváltozások megjelenését követően Ovidius elvesztette a császár kegyét, és a Fekete-tenger partján fekvő Tomis városába (a mai romániai Konstanca) kellett távoznia.
A költő itt, a birodalom peremén szeretett városa iránti vágyódással töltötte utolsó éveit, és egymás után írta kérelmeit római kapcsolatainak, melyekkel visszatérését kívánta lehetővé tenni.
Saját elbeszélése szerint a száműzetést egy „hibának” köszönhette, amellyel feldühítette Augustus császárt. Ovidius bánkódása ellenére szerencsésnek tartotta magát, amiért e ballépéséért végül elkerülte a halálbüntetést, azonban közelebbről sosem értekezett írásaiban arról, mi rosszat is tett.
Az irodalomtörténészek az évszázadok során számos elmélettel álltak elő Ovidius „hibájának” természetét illetően, a rejtély megoldásához napjainkra sem került közelebb a történettudomány.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
