Vállalkozóként Engels el tudta választani kommunista elveit a kapitalista cégvezetéstől

2017. november 28. 17:16 MTI

A gimnáziumból kimaradt, gazdag textilgyáros apja révén egy brémai exportcégnél helyezkedett el. Bőséges szabadidejében filozófiát olvasott és verseket írt. Huszonegy éves korától Berlinben katonáskodott. A porosz fővárosban bejárt az egyetemi előadásokra, hegeliánus filozófiát hallgatott.

1842-ben apja Manchesterbe küldte, hogy ottani gyárában dolgozzon. Sokkolta a munkások nyomora és jogfosztottsága, felháborodása szülte A munkásosztály helyzete Angliában című, majd a Vázlatok a politikai gazdaságtan kritikájához című művét. Ez utóbbira figyelt fel Marx, akivel 1844-ben Párizsban kötött életre szóló barátságot. Első közös munkájuk, A német ideológia másokkal vitázva fogalmazta meg gondolataikat, hangsúlyozva, hogy a munkásság nemcsak elnyomott, hanem önmaga felszabadításáért harcoló osztály is.

1845-től Brüsszelben éltek, szervezték a német munkások harcát, több nagyvárosban - London, Párizs, Berlin, Hamburg, Lipcse – megalakították a Kommunista Levelező Bizottságot, amelyben a munkások tanultak, vitatkoztak és készültek a politikai küzdelemre. 1847 elején az utópista szocialista nézeteket valló Igazak Szövetsége, elfogadva Marx és Engels nézeteit, beolvadt a Kommunista Levelező Bizottságba, így jött létre egy új szervezet, amely a Kommunisták Szövetsége nevet vette fel. Az elnök Karl Marx, Engels pedig a párizsi szervezet vezetője lett. A Szövetség politikai programját 1848-ban Marx és Engels dolgozta ki. Ez a politikai program A Kommunista Párt kiáltványa címmel jelent meg ugyanebben az évben Londonban.

Az 1848-as forradalmat Marxék a kommunisták győzelmévé akarták változtatni. A kölni Neue Rheinische Zeitungban ösztönözték híveiket, bírálták a politikusokat, a kormányokat és a pártokat. Engels munkásbrigádokat szervezett az 1849. májusi Rajna-vidéki felkelésben, katonai múltja miatt ő vezette az erődítési munkákat és a tüzérséget.

A bukás után Londonban szervezték újjá a Szövetséget. Engels állást vállalt egy manchesteri cégnél, később a vállalkozó társa lett: kommunista hitét el tudta választani a cég hatékony kapitalista irányításától. Jövedelméből támogatta Marxot, és amikor 1869-ben eladta üzletrészét, élete végéig elég pénze maradt.
Cikkeiben nemzetiségi, természettudományi és katonai kérdésekkel foglalkozott, megírta történelemfilozófiai munkáját, A család, a magántulajdon és az állam eredete, illetve A természet dialektikáját.

Egy manchesteri munkásnő, Mary Burns volt az élettársa, akivel az asszony 1862-ben bekövetkezett haláláig együtt élt; a házasságot üres formalitásnak tartotta. Később Mary nővérével élt együtt, akit az asszony halála előtt nem sokkal feleségül is vett.

Marx főműve, A tőke sokban támaszkodott barátja angliai tapasztalataira és stiláris készségére. Engels lelkesen propagálta a marxista nézeteket, majd Marx 1883-as halála után ő lett a fő marxista szaktekintély. A kézirat alapján befejezte A tőke 2-3. kötetét, levélben kapcsolatot tartott a világ szociáldemokratáival. Részt vett a nemzetközi munkásszervezetek, az I. és II. Internacionálé létrehozásában és irányításában is.

Az egykori szocialista országokban Engelst - Marxszal együtt - piedesztálra állították, a „létező szocializmus” gyakorlata azonban sokat rontott megítélésükön. Ő maga kellemes modorú „angol” úr volt, bár gorombán vágott vissza a támadásokra. Jó zenei érzékkel rendelkezett, remekül rajzolt, húsz nyelven olvasott és beszélt, enciklopédikus tudása, nagy munkabírása volt. 1895. augusztus 5-én halt meg Londonban.