Hallottak már Robert Capáról? Nyilván. És ha azt a nevet hallják, Dickey Chapelle? A legtöbben ekkor legfeljebb csak találgatnak. Pedig Dickey háborús fotós-újságíróként legalább olyan bátran ment a frontvonalba, mint a világ talán leghíresebb fényképésze. Mindketten tudósítottak a második világháborúról és a világégés után Délkelet-Ázsiában fellángoló harcokról, és mindketten a mai Vietnam területén lelték halálukat. Két nagy különbség azonban mindenképpen volt köztük: nemük és hírnevük tekintetében. Dickey Chapelle nem mindennapi történetét csak kevesen ismerik.

Az 1919-ben, Wisconsinban, német gyökerekkel rendelkező középosztálybeli családban született Georgette Louise Meyert már gyermekkorában is jobban lekötötték a társadalom által általában „fiúsnak” tekintett foglalatosságok, mint például a kimagasló felfedezőkedv, vagy éppen a repülés. Bár családja pacifista volt, Louise-t – talán éppen ezért – rendkívüli módon vonzotta a háború (ami persze nem jelenti azt, hogy ne ítélte volna el az esztelen öldöklést). A lány annyira jól tanult, hogy egy teljes évet átugrott középiskolában, 16 éves volt csupán, amikor ösztöndíjasként felvételt nyert a Massachusetts Institute of Technologyba (MIT). Itt mindössze két évet töltött, mivel az elméletnél sokkal jobban vonzották az éles bevetések.

A találkozás után egy napig nem mosott kezet

Milwaukee-ba visszatérve repülőórákat vett, ám amikor folyamatosan aggódó édesanyja rájött, hogy viszonyt folytat az egyik pilótával, a nagyszüleihez, Floridába száműzte lányát. A repüléstől azonban itt sem tudott elszakadni, és hamarosan a TWA repülőgép-társaságnál kapott állást. Szemproblémái miatt azonban le kellett mondania a pilótakarrierről. Hamarosan új életcélt talált: a fotózást. A TWA alkalmazásában álló Tony Chapelle, a világ egyik első haditengerészeti fotósa vezette be a fényképezés alapjaiba. A tanár-diák kapcsolat szerelembe fordult : 1940-ben egybekeltek és 15 éven át voltak házasok.

Dickey becenevét a Déli-sarkot repülővel elsőként elérő admirális, Richard Evelyn Byrd ellentengernagy, sarkkutató után kapta, akivel egy alkalommal kezet is rázott, majd több napig nem mosott kezet – így szól legalábbis a legenda. Chapelle saját maga azonban egy alkalommal úgy nyilatkozott, hogy ez volt egyik nagymamája leánykori neve. Mint azonban kiderült, ez az eredettörténet sem állja meg a helyét, így feltehetően már sohasem fogjuk megtudni, honnan vette becenevét.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2017. tél számában olvasható.