Uralkodására visszagondolva csak nosztalgiát érzett Uganda egykori diktátora
2024. június 16. 09:50 Czókos Gergő
Robbanó antilopfej
Az elszigetelődött Idi Amin legfőbb szövetségesei az arab országok maradtak. A diktátor gyakran adott hangot az Izraeli Állammal szembeni ellenszenvének. Amellett, hogy több, Hitlert méltató kijelentést is tett, üdvözölte a müncheni olimpia alatt meggyilkolt izraeli sportolók halálát, és az entebbei repülőtéren végrehajtott túszmentő akció során is nyilvánvalóvá tette, akár ártatlan civilekkel szemben is a terroristákat támogatja, ha azok Izrael ellenségei.
Amikor palesztin és német terroristák az ugandai Entebbe repülőterén landoltak az általuk eltérített, eredetileg Tel-Avivból Párizsba tartó utasszállító repülővel, Idi Amin személyesen fogadta őket, és további túszejtők csatlakozását is engedélyezte. Az Izraeli Védelmi Erők több tucat ugandai katona életét követelő túszmentő akciója végül sikeresnek bizonyult, amit a diktátor nehezen tudott megemészteni.
Elrendelte többek között az egyik túsz, a landolás után rosszulléte miatt egy kampalai kórházba szállított, 74 éves, eredetileg a fia esküvőjére tartó Dora Bloch meggyilkolását. Ugyancsak Idi Amin bosszújának lett az áldozata több száz Ugandában tartózkodó kenyai állampolgár, miután Uganda keleti szomszédjának kormánya segítséget nyújtott az izraelieknek.
Később Idi Amin utasítására ölték meg a segítségnyújtás foganatosításában kulcsszerepet játszó Bruce McKenzie egykori kenyai mezőgazdasági minisztert is. A McKenzie-t szállító repülő 1978. május 24-én, közvetlenül az ugandai diktátorral lefolytatott találkozót követően robbant fel. A tragédiáért felelős bomba egyes források szerint az Idi Amin által búcsúajándékként a kenyai politikusnak átadott kitömött antilopfejbe vagy egy faragott, oroszlánfejet ábrázoló faszoborba volt elrejtve.
Bűntudat helyett nosztalgia
Miközben az ország gazdasági helyzete egyre katasztrofálisabb képet mutatott (1970 és 1980 között a GDP 25 százalékkal csökkent), Idi Aminon végképp eluralkodott az őrület. Az ugandai hadsereg 1978 októberében megtámadta déli szomszédját, Tanzániát, hogy visszaszerezze Kagera tartományt.
A háború hajszálpontosan megmutatta, mennyire érte meg a költségvetés kiugróan magas hányadát a hadseregre költeni. Idi Amin villámháborúra készült, ám a fegyveres konfliktus csak 1979 áprilisában a diktátor elmozdításával ért véget. Az ország élére hamarosan ismét Obote került.
A muszlim Idi Amin előbb Líbiában, majd Szaúd-Arábiában telepedett le, ahol egy fényűző villában élhette le hátralévő évtizedeit. Napjait a Korán olvasgatása mellett pecázással, úszással, tangóharmonikázással töltötte, 1997 áprilisában egy olasz újságírónak, Riccardo Oriziónak adott interjújában pedig kifejezte aggodalmát az emberi jogok Ugandában tapasztalható helyzete miatt.
Arra a kérdésre, hogy érez-e a bűntudatot a tettei miatt, széles mosollyal azt válaszolta: „Nem, csak nosztalgiát.” Bokszolómúltjára utalva kijelentette, azt szeretné, ha nagyszerű sportolóként emlékeznének rá. 2003-ban a dzsiddai Fejszál Király Kórházban halt meg.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
