Újra meg újra véres háborúkban csaptak össze a Szent Városért vetélkedő hatalmak
2023. augusztus 23. 09:05 Csernus Szilveszter
Jeruzsálem elvész
A megegyezés hasonlított az 57 évvel korábbihoz, amikor az első Ajjúbida szultán szerezte meg a várost hasonló feltételekkel, ám Jeruzsálem akkori hódítója, Szaladin jóval bölcsebb és emberségesebb volt az 1244-es ostromlóknál.
A törökök ahogy birtokukba vették a várost, betörtek a Szent Sír templomba, ahol néhány római katolikus pap még misét celebrált. Minden egyházi személyt lemészároltak az épületben, majd feltörték a jeruzsálemi királyok sírjait, csontjaikat szétszórták, ezt követően felgyújtották az épületkomplexumot.
Miután végeztek, a többi templomot is a lángok martalékaivá tették, majd kifosztották a házakat és az üzleteket. Jeruzsálem romhalmazzá vált. Így veszett el a keresztesek számára végleg a Szent Város.
Közben az alkunak megfelelően hatezer keresztény jeruzsálemi indult meg a tengerpart felé. Ám a még Oroszlánszívű Richárd óta keresztes uralom alatt álló Jaffa felé vezető útról visszanézve egyesek keresztes zászlókat láttak a tornyokon lobogni, amit a felmentő sereg megérkezéseként értelmeztek: kétezer menekülő fordult így vissza és sétált bele a törökök által felállított csapdába. Mind odavesztek.
II. Frigyes és Al-Kamil
Még nagyobb veszteséget okozott az arab banditák támadása a tenger felé vezető úton, így mindössze háromszázan érték el a biztonságot jelentő kikötővárost, Jaffát.
A törökök ezután továbbindultak dél felé, hogy egyesüljenek Asz-Szálih Ajjúb egyiptomi szultán seregével. A keresztes államok az egyiptomi szultánnal szemben az 1187-es hattini csata óta nem látott erejű haderőt sorakoztattak fel, amit még a damaszkuszi szultán segédereje is erősített, köztük an-Naszr is.
Ám a túlerőnek így sem tudtak ellenállni: október 17-én a Gáza melletti La Forbie-i (arabul: Harbíja) csatában megsemmisítő vereséget szenvedtek. A keresztes államok számára így nemcsak Frigyes VI. keresztes hadjáratának minden hódítása veszett el, de területük egy még szűkebb tengerparti sávra korlátozódott, kiegészítve néhány erősebb várral a szárazföld belsejében.
A Jeruzsálemi Királyság csak azért nem érkezett már ekkor végnapjaihoz, mert a kairói szultán ekkor még nem hódította meg Damaszkuszt. Sőt Jeruzsálem újabb eleste – még ha nem is mozgósította Nyugat-Európát úgy, mint 1187-ben – ismét keresztes hadjáratot váltott ki: még az 1244-es év decemberében a súlyos betegen fekvő IX. Lajos francia király megtette keresztes fogadalmát, a következő évben pedig a pápa ismét a Szentföld felszabadítására szólította a híveket. Úgy látszott, hogy a Szentföld ügye még nincs elveszve.
Mindezek ellenére a Szent Városra hat és fél évszázad iszlám uralom köszöntött, amely során különféle muszlim uralkodók váltották egymást. A keresztények számára a felszabadulás – természetesen már teljesen más jelleggel – 1917 decemberében jött el, amikor Edmund Allenby tábornok a brit Egyiptomi Expedíciós Haderő élén bevonult a városba.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
