Újabb 10 bizarr haláleset a középkorból
2017. április 20. 08:25
Luxemburgi Zsigmond vakmerő nagyapja
Nem kizárt, hogy Luxemburgi Zsigmond nagyapjának, János cseh királynak köszönhetjük a „vakmerő” kifejezés megszületését. János 1310-ben szerezte meg a cseh koronát és uralkodása során sikeresen állította helyre a belharcoktól tépázott királyság stabilitását. 1336-ban, negyven éves korában azonban elvesztette szeme világát miközben Litvániában hadakozott, így élete utolsó tíz évét vakon töltötte. Ez nem akadályozta meg abban, hogy továbbra is aktívan uralkodjon, és rövidesen szövetséget kötött VI. Fülöp francia királlyal, akinek igyekezett támogatást nyújtani az angolokkal vívott százéves háborúban is. Seregeivel és fiával, a későbbi IV. Károly német-római császárral jelen volt a crécyi ütközetben. Az öreg, vak király számára végzetesnek bizonyult csata eseményeit Jean Froissart, korabeli történetíró elbeszéléséből ismerjük:
„... bár teljesen vak volt, amikor megértette a csata állását, embereihez fordult: „Merre van a fiam, Károly?” – kérdezte, mire lovagjai így feleltek: „Nem tudjuk Uram, úgy gondoljuk, hogy még harcol.” Mire a király: „Uraim, ti embereim, társaim és barátaim vagytok ezen az úton. Arra kérlek titeket, hogy vigyetek olyan messze előre, hogy legalább egyetlen vágást mérhessek kardommal az ellenségre.”
A királyt páncélba öltöztették és lóra ültették, majd két hű lovagja két oldalról közrefogta őt. Lovaikat egymáshoz kötözték, hogy a vak uralkodó véletlenül se tévessze el az irányt. Ezután a csata forgatagába vágtattak, János király pedig Froissart szerint nem is egyszer, hanem legalább négyszer is lesújtott kardjával. A bátor hármas példásan küzdött, mielőtt őket is elérte a vég. Holttesteiket és lovaik tetemét másnap a csatatéren találták meg, még mindig egymáshoz kötözve.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
