Tűzveszélyes luxus: ritkán látható képek a Hindenburg léghajó belsejéről (galéria)
2019. február 21. 17:45 Múlt-kor
A B fedélzet
A közvetlenül az A fedélzet alatt található B fedélzet tartalmazta a léghajó konyháját, utasmosdóit és az egyetlen zuhanykabint, valamint a legénységi és tiszti étkezőt, emellett itt volt Heinrich Kubis főutaskísérő kabinja is, amely arra a folyosóra nyílt, amely összekötötte a legénységi teret az utasterekkel.
1936-1937 telén, amíg a hajó Frankfurtban volt kikötve, további utaskabinokat hoztak létre a B fedélzeten. Ezeknek már voltak kifelé néző ablakaik, és nagyobbak voltak mint az A fedélzet kabinjai. Az új kabinok által jelentett plusz tömeg hozzáadását az tette lehetővé, hogy hogy váratlanul (és nem a legkívánatosabb módon) hidrogént kezdtek el alkalmazni a léghajó levegőben tartására, ugyanis ez nagyobb felhajtóerővel rendelkezett, mint a hélium, amelyhez eredetileg tervezték a Hindenburgot.
A dohányzószoba
Egy hidrogénes léghajón talán meglepő módon, de az 1930-as évek szokásának megfelelően a Hindenburgon is volt dohányzószoba. Ezt a helyiséget túlnyomás alatt tartották, hogy az esetleg szivárgó hidrogén ne hatolhasson be. A dohányzószobát és a kapcsolódó bárt egy dupla ajtós légkamra választotta el a hajó többi részétől.
Egyetlen, közös elektromos gyújtó állt rendelkezésre, mivel a nyílt láng használata tilos volt a hajón. A szoba kékre volt festve, sötét kék-szürke bőrbútorokkal, a falakat sárga sertésbőr díszítette, valamint további Arpke-illusztrációk, amelyek ez esetben a ballonos repülés történetéről szóltak, a Montgolfier-testvérek első hőlégballonjától a Graf Zeppelinig. A szoba egyik felén egy védőkorlát volt, amely zárt ablakokra nézett – az utasok ezeken át kémlelhették az alant elhaladó óceánt vagy tájat. A dohányzószoba volt talán a legnépszerűbb helyiség a hajón, mivel a legtöbb utas dohányzott.
A bár
A Hindenburg bárja egy kis előszoba volt a dohányzószoba és a B fedélzeti folyosóhoz vezető légkamra között. A hajó pultosa, Max Schulze itt szolgálta fel többek között az „LZ–129 Fagyos Koktélt” (gin narancslével), illetve a „Maybach 12-t” (melynek receptje sajnos elveszett), illetve itt végzett egy még fontosabb feladatot is: felügyelte, hogy senki sem lép ki a légkamrából a hajó többi részébe meggyújtott cigarettával, szivarral vagy pipával.
Schulze a Hamburg-Amerika társaság óceánjáróin volt hosszú évekig utaskísérő és pultos, és a Hindenburg utasai is kedvelték, még ha az olyan alapvető amerikai koktélokat sem ismerte, mint a Manhattan. A léghajó első útján a dohányzó és a bár egy igen felszabadult mulatozás helyszínévé vált, melynek során egy Pauline Charteris nevű utas feltalált egy koktélt kirschwasserből (cseresznyepálinka), miután a bárban kifogyott a gin.
Legénységi terek és hajógerinc
Az irányítótermen kívül a legénységi terek és munkaterületek többnyire a hajógerinc mentén helyezkedtek el, beleértve a tiszti és legénységi alvóhelyeket, a rádiószobát, a postát, az elektronikai szobát, a dolgozószobákat, és a kikötéshez használt kötelek helyeit. A hajógerinc mentén elhelyezve az üzemanyag, a friss víz és a ballaszttartályok is, ahogy a teherraktér is.
A hajógerincből lehetett hozzáférni a motortérhez és a farokrészben lévő másodlagos irányítóteremhez és dokkolóállomáshoz, és a hajó három pontján a gerincről kiinduló létrákon lehetett feljutni a hajó középvonalában futó gyalogjáróra is. A B fedélzet egy leválasztott részén volt a konyha, valamint a tisztek és a legénység étkezői.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
