Múlt-kor.hu

Totális agymosással képezték könyörtelen gyilkosokká a náci Einsatzgruppék tagjait

Totális agymosással képezték könyörtelen gyilkosokká a náci Einsatzgruppék tagjait

2020. augusztus 1. 10:31 Múlt-kor

Gyilkos küldetés

Az Einsatzgruppék kelet felé tartva az útjukba akadó minden politikai funkcionáriust azon nyomban agyonlőttek. A nemzetiszocializmus ellenségeinek minősített hadifoglyokat a Wehrmacht átadta az Einsatzgruppéknak, akik aztán végeztek velük. Hasonlóan gyors megoldásokat alkalmaztak a zsidók, cigányok, illetve a meglehetősen homályos jelentésű, „nemkívánatos” jelzővel illetett személyek likvidálása során is.

Az Einsatzgruppék bevett módszere volt, hogy első lépésként pogromot hirdettek, kihasználva a helyi lakosokban bujkáló antiszemitizmust, illetve a zsidókkal szembeni ősrégi sérelmeket. Sok zsidóval maguk a helyiek végeztek; ilyenkor az Einsatzgruppéknak elegendő volt a háttérből támogatni és megfigyelni az eseményeket. Mivel alkalmi kivégzések révén az erre kárhoztatott emberek eliminálása nagy számuknál fogva nem volt megoldható, egyre több helyen tömegmészárlások útján kísérelték meg a kérdést megoldani.

A megsemmisítés módszerei nem sokban tértek el. A tömeges agyonlövést, a mészárlás leggyakrabban alkalmazott módját, Hermann Grübe, egy ukrajnai építőipari vállalat igazgatásával megbízott német mérnök a következőképpen írta le a Nemzetközi Katonai Törvényszék előtt:

„Megkerültem a dombot, és egy hatalmas sírral találtam szemközt magamat. Az emberi testek szorosan egymáshoz préselve, illetve egymás tetejére halmozva feküdtek, sokuknak csak a feje látszódott. Szinte valamennyinek véres volt a válla a fejükből szivárgó vértől. Néhányan még a kivégzés után is mozogtak. Kezüket felemelték, vagy fejüket igyekeztek felfelé fordítani, így jelezve, hogy még életben vannak. A gödör már kétharmadig megtelt. Becslésem szerint körülbelül 1000 ember lehetett benne.”

„Szememmel a kivégzésért felelős személy után kutattam. Egy SS katonát pillantottam meg, aki a gödör keskenyebb végén ült, lábait a gödörbe lógatva. Géppisztolyát az ölébe fektette, miközben cigarettázott. Az embereknek, teljesen meztelenre vetkőztetve, a gödör agyagfalába vájt néhány lépcsőn kellett lemászniuk, majd az ott fekvő emberek feje tetején lépdelve igyekeztek az SS katona által kijelölt helyre. Lefeküdtek a halott vagy sebesült emberek elé; néhányan megérintették azokat, akik még éltek és halk hangon néhány szót szóltak hozzájuk.”

„Hirtelen puskaropogás törte meg a csendet. Lenéztem a gödörbe, és csak rángatózó testeket és a fejüket oldalra billentve mozdulatlanul fekvő halottakat láttam az előttük legyilkoltak holttestei tetején elterülve. Tarkójukból vér folyt. Meglepett, hogy nem utasítottak távozásra. Láttam, hogy a közelben bámészkodik két-három egyenruhás levélhordó is. Már érkezett is a következő szállítmány. Lemásztak a gödörbe, felsorakoztak az utolsó áldozatok felett, majd őket is agyonlőtték.”

„Amikor a dombot megkerülve visszasétáltam, láttam, hogy újabb teherautónyi embert hoztak. Sok volt köztük a beteg és a gyenge. Egy idős, csontsovány asszonyt vettem észre. Meztelen emberek cipelték a bénultnak tűnő nőt, és a domb háta mögé vitték. Sarkon fordultam és visszavezettem Dubnóba. Következő reggel, amikor ismét ellátogattam a helyre, úgy harminc meztelen ember feküdt a gödörtől körülbelül 30-50 méternyi távolságban. Néhányan közülük még életben voltak; egyenesen meredtek maguk elé. Mintha sem a reggel hűvösségét, sem vállalatunk körülöttük álló alkalmazottait nem észlelték volna.”

„Egy húsz év körüli lány szólított meg, és arra kért, hogy adjak neki ruhát, és segítsek neki megszökni. Ebben a pillanatban egy nagy sebességgel közeledő autó zaját hallottuk meg; egy SS osztag érkezett. Ekkor eljöttem a helyszínről. Tíz perccel később a gödör környékéről lövéseket hallottunk. A még életben lévő zsidóknak megparancsolták, hogy a holttesteket dobják be a gödörbe; majd nekik is oda kellett feküdniük, mielőtt őket is tarkón lőtték.”

Az Einsatzgruppék gyilkos küldetésüket fényes nappal, a helyi lakosok szeme láttára hajtották végre. Csupán visszavonulásuk megkezdését követően igyekeztek a németek eltüntetni az általuk elkövetett gaztettek nyomait. Ez a Sonderkommandók feladata volt: felnyitották a tömegsírokat, kiásták és elhamvasztották a holttesteket, majd a hamvakat a földeken szétszórták, vagy patakokba öntötték.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

Totális agymosással képezték könyörtelen gyilkosokká a náci Einsatzgruppék tagjait

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2020. nyár: A magyar film 30 felejthetetlen pillanata

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra