Múlt-kor.hu

Totális agymosással képezték könyörtelen gyilkosokká a náci Einsatzgruppék tagjait

Totális agymosással képezték könyörtelen gyilkosokká a náci Einsatzgruppék tagjait

2020. augusztus 1. 10:31 Múlt-kor

Hasonlóan más történelmi eseményekhez, a holokauszt említése is meghatározott képeket idéz fel bennünk. A legtöbb embernek a koncentrációs táborokban fellelt hullatömegek jutnak eszébe. Csakhogy a népirtás nem a gázkamrákban vette kezdetét, hanem négy (A, B, C, D), Einsatzgruppe (bevetési csoport) néven hírhedtté vált halálosztag létrehozásával. Az SS vezetője, Heinrich Himmler és az RSHA, a Birodalmi Biztonsági Főhivatal vezetője, Reinhard Heydrich által létrehozott különítmények az előretörő német hadsereg által megszállt területeken tevékenykedtek, együttműködve a hadsereg egységeivel, illetve helyi milíciákkal. A németek 1943 tavaszán kezdték meg visszavonulásukat a szovjet területekről. Eddig az időpontig az Einsatzgruppék 1,25 millió zsidót és több százezer lengyel, litván, lett, észt és szovjet civilt gyilkoltak meg, nem kímélve a hadifoglyokat sem. Az Einsatzgruppék története abba az alapvető, a holokauszttal kapcsolatosan felmerülő problémakörbe enged betekintést, hogy hétköznapi férfiak hogyan voltak képesek hidegvérrel lemészárolni emberek tömegeit. Az Einsatzgruppék tagjaiban egy sajátos motivációt fejlesztettek ki a gyilkolásra.

Alapos rosta

1941 tavaszán, a Szovjetunió elleni hadjáratra történő felkészülés jegyében, az Einsatzgruppékat átalakították katonai egységekké. A cél azonban nem az volt, hogy köznapi értelemben vett katonaként harcoljanak; gyilkolásra lettek kiképezve. Richard Rhodes A halál mesterei című könyvében beszámol arról, ahogy 1941 kora májusában a keleti fronton történő bevetésre kiválasztott Einsatzgruppe-jelölteket a német határőrség kiképző iskolájában gyűjtötték össze a szászországi Pretz városában.

A jelölteknek nem árulták el leendő megbízatásukat, azonban addigi pályájuk közös vonásai sok mindent sejtetni engedtek. Szép számmal voltak olyanok, akik az SS Lengyelországban bevetett különítményeiben szolgáltak korábban, továbbá előnyt jelentett az orosz nyelv ismerete. Egész csoportok érkeztek a Berlin-Charlottenburg SS-vezetőképző iskola növendékei közül, illetve a Gestapo és a Kriminalpolizei soraiból. Egy-egy kegyetlenségéről hírhedt új növendéktől korábbi egységeik megkönnyebbülve szabadultak meg.

Az Einsatzgruppék, valamint a Sonderkommandók és Einsatzkommandók (az Einsatzgruppék alegységei) vezetőit Himmler és Heydrich választották ki. Jelentős részük jogász volt, ezen kívül nagy számban voltak köztük orvosok, tanárok; legtöbbjük doktori címmel rendelkezett.

Az SS újoncok pretz-i napjaikat megelőző képzése remekül felkészítette őket az Einsatzgruppéknak szánt új küldetésre. Az északi népek felsőbbrendűségét és az uralkodó faj létét hirdető náci fajelmélet élő megtestesüléseként tekintettek az SS kötelékében szolgálókra. Az SS felvételre váró jelöltjei alapos vizsgálatokon és ellenőrzéseken estek át.

Be kellett nyújtaniuk szüleik, testvéreik politikai múltjáról készült feljegyzéseket, felmenőik hovatartozására vonatkozó igazolásokat 1750-ig visszamenően, fizikai vizsgálataik eredményeit, valamint a Hitlerjugend által készített bármely egyéb jelentést, dokumentumot. Ezen kívül megfelelő egészségügyi igazolással kellett alátámasztaniuk, hogy sem szüleik, sem más családtagjuk nem szenvedett örökletes betegségben. Végezetül csatolni kellett az összes közül talán legfontosabbnak tekintett iratot, a faji bizottság által kiállított igazolást. A vizsgáló bizottság SS-tisztekből, antropológusokból és orvosokból állt.

Maga a hosszadalmas kiválasztási folyamat és a felvétel a kötelékbe is hozzájárulhatott ahhoz, hogy az újdonsült tagok felsőbbrendűnek képzeljék magukat. Kizárólag kitűnő egészségi állapotnak örvendő, „tisztavérű” németek jöhettek szóba. Kiváló személyiség, büntetlen előélet és a nemzetiszocialista doktrínákban való alapos jártasság jelentették a további feltételeket.

A felvételt nyert jelölteknek alkalmassá kellett válniuk arra, hogy készek legyenek habozás nélkül végrehajtani bármely, mégannyira elrettentő vagy borzalmas feladatot. Az SS-tagok mind készen álltak arra, hogy a Führer bármely parancsát vakon teljesítsék. Olyan oktatásban részesültek, melynek keretében a múlt a náci faj- és Lebensraum- (Élettér) elmélet tükrében került ismertetésre. Miközben a dicső múltat méltatták, az újoncok számára minduntalan azt hangsúlyozták, hogy a zsidók és a szlávok már ősidők óta Németország ellenségei voltak.

1941. június 22-én Németország megtámadta a Szovjetuniót. A már készenlétben álló Einsatzgruppék szorosan követték a Wehrmacht feltartóztathatatlanul masírozó oszlopait. Három nap leforgása alatt a szászországi kiképzőintézmények kiürültek, és valamennyi Einsatzgruppe megkezdte küldetésének végrehajtását.

A Szovjetunió inváziójának kezdeti hónapjaiban a Wehrmacht hihetetlen gyorsasággal foglalt el hatalmas területeket. Az Einsatzgruppe A Kelet-Poroszországból indult, egységei Litvániában, Lettországban és Észtországban kezdték meg működésüket. A Varsóból induló Einsatzgruppe B néhány egysége Vilnius és Grodno érintésével 1941. július 5-én érte el Minszk városát. Az Einsatzgruppe B további egységei Breszt-Litovszk, Szlonyim, Baranovicsi városai mentén jutottak el ugyanide, majd Dél-Belorusszia felé haladtak tovább; a későbbiekben pedig eljutottak egészen Brjanszk, Kurszk, Orel és Tula városokig.

A megtett út során az Einsatzgruppék az általuk érintett összes településen emberek tömegeit gyilkolták halomra; zsidókat, cigányokat, kommunista aktivistákat és hadifoglyokat. Az Einsatzgruppe C Felső-Sziléziából indulva, Krakkó érintésével jutott el Ukrajna nyugati részébe. Két alegysége, az Einsatzkommando 5 és 6 Lvivbe érkezve zsidók elleni pogromot hajtottak végre az ukrán nacionalisták segítségével. A Sonderkommando 4b szervezte meg a ternopili és zolocsivi tömeges kivégzéseket, mielőtt folytatták volna útjukat kelet felé. Szeptember 29-én és 30-án a Paul Blobel által vezetett Sonderkommando 4a Babin Jarnál 34 000 kijevi zsidót mészárolt le.

A XI. hadtesthez tartozó Einsatzgruppe D tagjai útjuk során először Ukrajna déli részén (Mikolajiv és Herszon városában), majd a Krímben (Szimferopol, Szevasztopol és további helységekben), valamint Krasznodar és Sztavropol régiókban mészárolták halomba az embereket. A zsidó hadifoglyokat elkülönítették a többi fogolytól, és az átmeneti táborokban rövid időn belül kivégezték őket.

Az Einsatzgruppe-tagokat maradéktalanul tájékoztatták Joszif Sztálin 1941. július 3-ai beszédéről, melyben a Szovjetunió egész civil lakosságát a németek elleni erőszakos szembenállásra, szabotázsakciókra, gerillaharca szólította fel. A katonák tudták, hogy a zsidók különösen aktívan vettek részt ezekben az akcióban, ahogyan azt később számos zsidó történész büszkén elismerte. Mindez az Einsatzgruppék motivációját csak tovább erősítette.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

Totális agymosással képezték könyörtelen gyilkosokká a náci Einsatzgruppék tagjait

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2020. nyár: A magyar film 30 felejthetetlen pillanata

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra