Történelmi aranyesőt hozott a magyar csapat a helsinki olimpián

2023. július 19. 09:50

Magyar sportpolitika a Rákosi-korban

A 15. nyári olimpia hozta a játékok történetének eddigi legsikeresebb magyar szereplését, miután Magyarország harmadik lett a nemzetek pontversenyében 16 aranyéremmel, tíz ezüsttel és 16 bronzzal. A két világrendszer rivalizálása természetesen a sport területére is kiterjedt: Helsinki az „imperialisták felett aratott” győzelmet jelentette.

Az 1950-es években a szovjet szatellitállamok sportolói egyre-másra értek el kiváló eredményeket. Felismervén a sport mozgósító erejét, propagandalehetőségeit, az állami költségvetés jelentős összegekkel támogatta a sportot, 1951-ben létrejött az Országos Testnevelési és Sport Bizottság, afféle sportminisztériumként. Alapszinten a szovjet mintájú, központosított, a katonai készenléthez kapcsolódó és ezért többé-kevésbé kötelező tömegsport a „Munkára, Harcra Kész!” mozgalom keretében valósult meg.

A versenysport az átszervezett, minisztériumokhoz, erőszakszervezetekhez, iparágazatokhoz, egyes nagyüzemekhez „csatolt” sportegyesületekben folyt. Részben a sport – résztvevőként, de nézőként is – elégítette ki az ifjúság szórakozási igényeit, a sportközvetítések a rádió legnépszerűbb adásai közé tartoztak. Élsportolóvá válni komoly, lényegében politikamentes karrier- és anyagi lehetőséget jelentett: átlagot messze meghaladó fizetést, ellátást, a külföldre utazás lehetőségét (nyugatra is), s az ezzel járó üzletelés lehetőségét is.

Mivel az 1952-es olimpia a vasfüggöny túloldalán került megrendezésre, a hatalom továbbra is tartott attól, hogy egyes magyar sportolók „az imperialista szabadságot” választják inkább, magyarán disszidálnak. Hogy ezen lehetőségek esélyeit minél kisebbre szorítsák, a nyugatra utazó csapatokat mindig egy politikai vezető (általában a Sport Bizottság vagy a pártközpont vezető beosztású munkatársa) tartotta szemmel.

Az olimpiai eredményeket a kommunista hatalom mindig kíméletlenül felhasználta, s a saját szolgálatába állította. A propaganda azt szajkózta, hogy mennyivel sikeresebb Magyarország új, kommunista rendszere, mint a világháború előtti, az éremtábla pedig megmutatta, hogy a Szovjetunió elsőszámú követői vagyunk.

Helsinki városa már az 1940-es XII. nyári olimpiai versenyekre megkapta a rendezési jogot, ám a második világháború közbeszólt. Az 1952. július 19. és augusztus 3. között megrendezett XV. nyári játékok megtartására a finn főváros 1947-ben, kilenc pályázót megelőzve nyerte el a lehetőséget. Az olimpiára 69 országból összesen 4955 sportoló érkezett.

Az olimpia helyszíne

A megnyitóra 1952. július 19-én került sor. Az olimpiai lángot az északi nép legendás atlétája, Paavo Nurmi gyújtotta meg, ezt követően az 1912-es stockholmi olimpián három aranyérmet nyert (5000 és 10000 méteres, illetve síkfutásban) Hannes Kolehmainen vitte fel a stadion Järvinen nevű tornyába; a 72,71 méter magas tornyot az 1932-es Los Angeles-i olimpia gerelyhajítás számát 72,71 méteres eredménnyel megnyerő Matti Järvinen tiszteletére emelték.

Az ünnepélyes megnyitó egyik apró malőrje volt, amikor a díszemelvényre egy talpig fehér lepedőbe bugyolált – mint később kiderült – német hölgy lépett, aki Rejtő Jenő Egy bolond százat csinál című művének Sir Felixéhez hasonlóan ideggyógyászati kezelés alatt állt és békés szónoklatot akart intézni a jelenlévőkhöz. Csupán a publikum megszólításáig jutott, miután az illetékesek eltávolították az önjelölt szónokot.

Lelkes nézőközönség az olimpián (Kép forrása: Fortepan/ Bojár Sándor)

Az 1952-es világjáték volt az első olimpia, amelyen a Szovjetunió részt vett. Az imperialista országoktól az olimpiai falut tekintve is elkülönülő szovjetek atlétikában, tornában és birkózásban is taroltak, így meglepetésre 22 arany-, 30 ezüst- és 19 bronzéremmel az Egyesült Államok mögött az éremtábla második helyén fejezték be helsinki szereplésüket.

1. Magyar sportpolitika a Rákosi-korban
2. A magyar küldöttség és az aranyeső