Több 1956-os emigráns magyar tudós is a világhírnévig vitte
2016. szeptember 14. 16:13
„Ki a geológiáról a fasisztákkal”
Dr. Póka Teréz Magyar geológusok tevékenysége az emigrációban című előadásának kezdetén idézett egy amerikai szenátort, aki nem sokkal a forradalmat követően amellett foglalt állást, hogy a legmagasabb színvonalú amerikai bevándorlók (akinek egyharmada értelmiségi volt) az 56-os magyarok voltak. A kutató előadásában beszélt a forradalom 50. évfordulóján az emigráns magyar geológusok meghívásával szervezett rendezvényről, majd felolvasta Dr. Kisvarsányi-Bognár Éva főszerkesztőnek a Sarasotai Magyar Hírmondó 2016. évi 8. számában megjelent, 1956-ra emlékező sorait. Ezt követően számba vette, kik emigráltak 1956-ot követően az ELTE 1950-60-as évfolyamaiból. Vermes Gáborból például a monarchia történetének elismert tudósa lett az USA-ban, a szintén az Államokba emigráló Csejtey Bélának pedig azonnal felajánlották, hogy a Princetonra mehet. Ő lett az első magyar, aki az Antarktiszon járt. Az Egyesült Államok elnöke külön is kitüntette, és róla nevezték el a Mount Csejteyt is. Tóth József a geofizika nemzetközi hírű tudósa lett Kanadában, Rybach László pedig Zürichben volt egyetemi tanár. Salamon Miklós bányamérnök volt a dél-afrikai szénkutatás vezetője, majd az USA-ban egyetemi tanárként is tevékenykedett.
Papp Péter geológus Wein Györgyről, a földtani tudományok egyetlen tiszteletbeli kandidátusáról tartott előadásában a tudós családja jelentős képviselői tevékenységének számba vételét követően rátért Wein György pályafutása legfőbb pontjainak kifejtésére. Wein a forradalom leverését követően a Pécsi Uránércbánya Vállalathoz került, mivel sokan szöktek Nyugatra a vállalattól. 1956 decemberében megkérdezték, belép-e a pártba, amire azt válaszolta, ezt még nem tartja időszerűnek, 1957 februárjában pedig már „Ki a geológiáról a fasisztákkal” felirat került ki az ajtajára. Ügye bíróság elé került, és – bár nem vett részt semmilyen forradalmi cselekményben – másfél évi börtönre ítélték, mivel kijelentette, a szovjetek leigázták Magyarországot, és beavatkoztak az ország ügyeibe. Fél év után szabadult, néhány évvel később már engedélyeztek számára bizonyos terepmunkát, és visszatért a tudományos életbe. 1976-ban halt meg.
Dr. Papp-Váry Árpád az 1956-os forradalom és a katonai térképészet kapcsolatát boncolgatta előadásában, majd Domokos György röviden felvázolta a polgári térképészet területén a forradalom alatt zajló eseményeket, és előadása végén megjegyezte, azokat is meg kell becsülni, akik „kalandvágyból” itthon maradtak.
Dr. Smuk András előadásában elmondta, kuláknak minősített édesapja a Rákosi-korszakban megpróbált átszökni a határon, Burgenland azonban ekkor még szovjet megszállási zóna volt, ám rokonai kukoricákkal megrakott szekéren az angolszász megszállási zónába szállították. Gyerekként élte át, ahogy az ávósok mindenhol keresték az édesapját, aki a forradalom alatt visszatért. November 4-én már az egész család elmenekült Ausztriába. Kifejtette, az amerikaiak és a kanadaiak szelektálták a menekülteket, így pedig számos fiatal diák Ausztriában maradt, akiknek iskolákat hoztak létre. A diákok közül sokan főiskolára és egyetemre kerültek, és a társadalmi életben is megállták a helyüket. Az előadó a Bécsi Egyetemen geológiát végzett, majd az OMV-hez került, és egészen nyugdíjazásáig itt dolgozott. Tagja lett egy ma is létező, „Europa”-Club nevű emigráns szervezetnek. Hangsúlyozta, az lehetett sikeres, akinek kettő identitása volt: a magyar kultúra mellett az osztrák hagyományokhoz való idomulásra is hangsúlyt fektetett.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
