Tömegszex, szadizmus és drogok a huszita háborúban
2018. augusztus 2. 18:52 Múlt-kor
Isteni parancsolat: paráználkodj!
Albigensek, katharok és adamiták – a középkori Európa tele volt eretnekekkel, akik elutasították az anyaszentegyházat. Bár a kontinens nyugati részén alakult a legtöbb ilyen szekta, mivel üldözték őket, keletre menekültek, s áthaladtak a Cseh Királyságon is. Ott bizonyos időre letelepedtek, és a helyiek közül új tagokat gyűjtöttek maguk közé.
Ez történt a huszita mozgalom egyik leghírhedtebb ágával is, a pikárdok, vagyis a „szabad lélek testvéreinek” csoportjával. A mozgalom Hollandiából indult (beghárdok), és eredetileg olyan embereket tömörített magába, akik Istent akarták szolgálni, de egy szerzetesrendbe sem szerettek volna belépni. Kétkezi munkát végeztek, betegeket ápoltak és egyéb hasznos tevékenységeket folytattak. Száz év múltán azonban a nemes eszmékből és cselekedetekből semmi sem maradt, csak a test és lékek abszolút szabadságában hittek. Ráadásul annak is egy egészen sajátos értelmezésében, ami lényegében annyit jelentett számukra, hogy mindenki mindenkivel közösülhetett.
A husziták radikális irányzatai már nem a kenyérrel és borral való szentáldozás hívei voltak, helyette más módon próbáltak kapcsolatba lépni a felsőbb hatalmakkal: a szexuális energiák segítségével. Egész nap meztelenül jártak, „szertartásaikat” sötét barlangokban, pincékben és vermekben tartották.
Mivel akkoriban azt gondolták, közeleg a világvége, gyakorlatilag minden lehetséges volt, és szabadjára engedhették perverz fantáziájukat. A papok 1420. február 14-ére jósolták a végítélet napját, amikor is majd egyetlen pillanat alatt összefonódik a múlt és jövő, a rég meghaltak és a még meg nem születettek tömegéből pedig kiemelkedik Krisztus fénytől ragyogó alakja. A Biblia egy hatalmas csataként ábrázolja az Apokalipszist, melyet az angyalok vívnak a démonok ellen – egyenrangú felekként. Talán a szexualitáson keresztül próbáltak közelebb kerülni az alvilág állati erőihez?
Támogasd a 
szerkesztőségét!
