Múlt-kor.hu

Teller Ede és a többi atomtudós napolajjal kente be magát az atombomba 1945-ös tesztje előtt

Teller Ede és a többi atomtudós napolajjal kente be magát az atombomba 1945-ös tesztje előtt

2020. július 16. 17:05 Múlt-kor

„Nem akartam elfordulni, de a sok-sok elvégzett számítás alapján úgy véltem, a robbanás a vártnál sokkal nagyobb is lehet. Úgyhogy magamra kentem némi napolajat” – emlékezett vissza Teller Ede atomfizikus a világ első nukleárisfegyver-tesztje előtti pillanatokra. 75 évvel ezelőtt, 1945. július 16-án hajnali 5:29-kor az új-mexikói Jornada del Muerto sivatagban felrobbantották a Gadget (szerkentyű) névre keresztelt atombombát, amelynek következtében mintegy 20 kilotonna TNT-nek megfelelő energia szabadult fel. A robbanás okozta gombafelhő közel 12 km magasra emelkedett az égen, a bombát tartó acéltorony pedig egyszerűen felszívódott.

Albert Einstein 1939. augusztus 2-án egy Szilárd Leó által megfogalmazott levélben tájékoztatta az amerikai elnököt Franklin Delano Rooseveltet, hogy urán felhasználásával nukleáris láncreakció érhető el, amelynek következtében óriási energia szabadítható fel. Einstein felhívta Roosevelt figyelmét, hogy ezt a felszabaduló energiát egyetlen bombában hasznosítva egy egész kikötő, sőt az azt körülvevő területek is megsemmisíthetőek lennének.

A levélben figyelmeztették az elnököt, hogy a náci Németország tudósai valószínűleg már elkezdték a kutatásaikat egy ilyen bomba megalkotása céljából, amely feltehetőleg olyan nehéz lenne, hogy az repülőgéppel nehezen lenne szállítható. Roosevelt nyugtázta a tudósok észrevételeit, de ekkor még nem nagyon jött lázba egy új, tömegpusztító fegyver kifejlesztésének lehetőségétől. A szövetségi kormány 1940-ben még csak 6000 dollárt különített el a legnagyobb amerikai atomtudósok számára egy nukleáris fegyver kifejlesztésére.

Ahogy azonban az évek teltek, egyre nőtt annak a veszélye, hogy a németek előbb alkotják meg saját atombombájukat, ezért 1942-ben Franklin D. Roosevelt elnök engedélyével kezdetét vette a Manhattan-terv. A J. Robert Oppenheimer által vezetett projektben megközelítőleg 600 ezer tudós, mérnök és munkás dolgozott. Közülük nemzetbiztonsági okokból csak minden ezredik ismerte a vállalkozás célját.

A tudósok megfeszített munkájának köszönhetően három évvel később elérkezett az Oppenheimer által Trinity (Szentháromság) névre keresztelt atombombateszt napja. A bomba kifejlesztésében résztvevő tudósok a kísérlet előtt egy merőben szokatlan javaslatot tettek. Mivel tisztában voltak a nukleáris robbanás apokaliptikus méretű pusztító hatásával, felvetették, hogy a tesztre meg kellene hívni a Németország legyőzése után is tovább harcoló Japán kormányzati és katonai képviselőit, hátha azok jobb belátásra térnek a háború folytatását illetően. Az amerikai katonai és politikai vezetés azonban nemet mondott a „bilaterális” bemutatóra.

Az esemény nézői a robbanás helyszínétől mintegy harmincöt kilométernyire északnyugatra fekvő Compania-dombon várták a detonációt. A 20 perces visszaszámlálás hajnali 5 óra 10 perckor kezdődött. A szürkületben a feszültség szinte az elviselhetetlenségig fokozódott.

Bár Telleréknek javasolták, hogy feküdjenek hasra és fordítsák el a fejüket, eszük ágában sem volt elmulasztani a látványosságot. A Budapesten született tudós alaposan bekente magát naptejjel, majd körbeadta a flakont a többieknek is. „Kísérteties látvány volt, ahogy legkiemelkedőbb tudósaink komoly képpel kenték a napolajat az arcukra meg a kezükre a fekete éjszakában, a várt felvillanás helyétől úgy 30 kilométernyire” – emlékezett vissza egy jelenlévő.

Pillanatokkal a robbanás után a teszt helyszínét körülvevő hegyeket a nappali fénynél is erősebb fény világította meg, a lökéshullám ereje még az epicentrumtól 160 km-re is érezhető volt. A detonáció helyén egy 3 méter mély és 330 méter széles kráter keletkezett. A robbanás megolvasztotta a homokot és a kráterben jádezöld színű anyag keletkezett, amelyet trinititnek neveztek el.

A bomba sikeres tesztje után felgyorsultak az események. Japán még mindig háborúban állt. Az amerikai hadsereg a csendes-óceáni térségben 1945 első felében két elképesztően véres ütközetet is vívott Ivo Dzsimán és Okinava szigetén. Az amerikaiak csak óriási veszteségek árán tudták megtörni a japánokat, akik a szokottnál is fanatikusabban harcoltak: az Okinavát  védő 110 ezer  fős japán védőseregből 77 ezren elestek a harcokban. A katonai elemzők úgy számoltak, hogy a Japán anyaország elfoglalása akár egymilliós amerikai veszteséggel is járhat.

Truman elnök a számok tükrében, no meg azért, hogy az egyre komolyabb vetélytárssá váló Szovjetuniót féken tartsa, az atombomba bevetése mellett döntött. Néhány héttel a kísérleti robbantás után az amerikai légierő 1945. augusztus 6-án Hirosimára, majd három nappal később Nagaszakira dobott atomot. A halálos áldozatok becsült száma 129 és 226 ezer fő között mozgott. Nem sokkal az apokalipszis után, augusztus 15-én, Hirohito császár egy rádióbeszédben jelentette be Japán kapitulációját.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

Teller Ede és a többi atomtudós napolajjal kente be magát az atombomba 1945-ös tesztje előtt

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2020. különszám: Egészségünk története

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra