Tanú akart lenni Maléter Pál özvegye, Gyenes Judith

2024. augusztus 7. 16:05

Az oral history csodája, hogy a teljes ember átjön belőle, mert az emlékező már a hangütésével, a szóhasználatával, a vicceivel, esetleg azzal, ahogyan valamit hangsúlyoz vagy lényegtelennek tüntet fel, spontán módon rajzol önportrét.

És mert az elhallgatásai, sőt még a lélegzetvételei is ott vannak benne. Olyasmiket is átad ilyenkor, amiket csak az élőbeszéd tud közvetíteni, míg ha írásban rögzítené az emlékeit, az árnyalatok elvesznének, bizonytalankodásnak nem lenne helye, nagyobb távolság keletkezne az elbeszélés és az egykori történések között.

A múlt ad acta került változatával szembesülnénk, míg oral history esetén a megelevenedésével.

A beszéltető részéről van ebben valami kegyetlen, hiszen arra szólítja fel a kor tanúját, hogy szinte újra átélje sorsának meghatározó fordulatait, és szembesüljön mindazzal, ami megváltoztathatatlan.

Újra közel kerüljön azokhoz az eseményekhez, amelyektől már réges-rég eltávolodott, de amelyek hatására az lett, aki.

Maléter Pál özvegye, Gyenes Judith csodálatos emlékező. Odaadása megkérdőjelezhetetlen. A legtermészetesebb közvetlenséggel adja át, hogy a tragikus elszakadás a férjétől 1956-ban csupán háromévi házasság után; az a képtelenség, hogy a kivégzése után több mint harminc éven át még eltemetni sem tudta, hogy kegyetlenül megbűnhődött, pária lett kizárólag azért, mert hozzá, a forradalom vértanújához tartozott – mindez a legtermészetesebb, a hivatása volt, éspedig azért, mert ő nem választotta külön magát a férjétől a halálában sem, hanem abban a meggyőződésben élte le az életét, hogy a hűség a síron túl is kijár az elhunytnak, és rajta keresztül az ügynek, amelyet képviselt.

De ez Judithnál egyáltalán nem párosul érzelgősséggel.

Minden mondatában benne van a megkérdőjelezhetetlen, lényével eggyé vált eltökéltség, de egyetlen olyan mondata sincs, amellyel ki is mondaná.

Kiss Péter teljes cikke a Kultúra.hu oldalán olvasható!