Múlt-kor.hu

Öt női veterán, aki megérdemelné, hogy támaszpont viselje nevüket

Öt női veterán, aki megérdemelné, hogy támaszpont viselje nevüket

2020. augusztus 5. 16:56 Múlt-kor

Habár nők teljes jogú katonákként csak 1948 óta szolgálhatnak az Egyesült Államok fegyveres erőinél, a kezdetektől fogva elkísérték útjukon azok fejlődését – szakácsokként és mosónőkként, ápolókként és kémekként. Napjainkban a szárazföldi hadseregnél 181 000 nő szolgál – az állomány 18 százaléka –, 2013 óta pedig harctéri feladatokat is ellátnak. E hosszú történet és a mai számok tekintetében felettébb különös, hogy nőkről egyetlenegy katonai támaszpontot sem neveztek még el. Ha nem is ez a legaktuálisabb kérdés, jó néhány asszony a történelemből megérdemelné e megtiszteltetést.

Harriet Tubman: rabszolgamentő, kém és a hadsereg felderítője

Harriet Tubman legfőképpen az úgynevezett „földalatti vasút” (Underground Railroad) nevű rabszolgamentő hálózat tevékeny résztvevőjeként ismert: mintegy 700 embernek segített elnyerni szabadságát, miután maga is a fogságból szökött meg. Készségei azonban később értékes emberré tették az amerikai polgárháború során is az Unió hadserege számára.

Tubman Araminta Ross néven született 1822-ben Maryland államban, és 1849-ben szökött meg a rabszolgasorból. Később, immár férjes asszonyként új névvel visszajárt titokban a rabszolgatartó államokba, hogy sorstársainak segítsen a szabad északi államokba, illetve egyes esetekben a mai Kanadába menekülni.

A polgárháború kezdetén az északi haderő által a szökevény rabszolgák megsegítésére létrehozott táborokban kezdett dolgozni, azonban konspirációs és elrejtőzési tapasztalatának köszönhetően hamar kapott felderítést és kémkedést magukban foglaló megbízásokat is.

Habár nemhivatalos minőségben szolgált, a hadsereg tisztjeitől kapta feladatait, egy alkalommal pedig valódi katonai műveletben is részt vett: támadást vezetett a Combahee folyó partján található ültetvények ellen Dél-Karolina államban.

A Combahee-i rév elleni portyaként elhíresült művelet során Tubman vezetésével az 54. massachusettsi gyalogezred mintegy 150 afroamerikai katonája kelt át a Beaufort és Colleton megyék határát jelentő folyón. A támadás meglepte az ültetvényeket védő konföderációs csapatokat, Tubman és emberei pedig 750 rabszolgát szöktettek meg – közülük többen maguk is felcsaptak katonának.

A háborút követően Tubman egykori rabszolgáknak segített talpra állni és önálló egzisztenciát építeni. Az Egyesült Államoknak tett szolgálataiért azonban életében nemigen kapott elismerést.

Egy 200 dolláros egyszeri összeget kapott háborús tevékenységéért, és csak az 1890-es évektől kapott a katonai szolgálatért való járadékot – ezt azonban nem a saját, hanem eddigre elhunyt férje szolgálata után. Mindazonáltal amikor 1913-ban elhunyt 91 évesen, teljes katonai tiszteletadással temették el.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

Öt női veterán, aki megérdemelné, hogy támaszpont viselje nevüket

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2020. különszám: Egészségünk története

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra