Öt bizarr és paranoid királyi szokás az emberevéstől az őrült orvosi gyógymódokig
2019. május 21. 13:21 Múlt-kor
I. Erzsébet mérgező alapozója
A „Szűz Királynő” (1558-1603) az egyik legegészségesebb uralkodónő volt saját korában, mondhatni sosem esett ágynak. Még a szüléssel járó kockázatot sem vállalta, egész életében majd kicsattant az egészségtől. Csupán egyetlen egy alkalommal dőlt ágynak, amikor a himlő következtében kialakult fertőzés komoly próbára tette immunrendszerét 1568-ban, 29 évesen. A betegségből ugyan felgyógyult, ennek ellenére arcán örökre viselnie kellett a himlő nyomát, amit érthető okokból minden lehetséges anyaggal igyekezett teljes mértékben elkendőzni, ezért is köszön vissza az őt ábrázoló portrékról majdhogynem egy porcelánbaba képe.
A korszak felfogását tekintve érthető volt Erzsébet túlzott gondossága arcát illetően, hiszen akkoriban a legkisebb fogyatékosságot, legyen ez egy bőrhiba, Istentől származó büntetésnek tekintették. Természetesen nem ő volt az egyetlen, aki bőrproblémákkal küzdött. Egyes asszonyok mindenféle keveréket fecskendeztek a himlő hátrahagyott mélyedéseibe, például terpentint, méhviaszt, de előfordult, hogy emberi zsírt is. Utóbbit a város helyi hóhérjától szerezték be, aki a még meleg testek felnyitásából nyerte a zsírt.
Az ugyan kérdéses, hogy maga Erzsébet használt-e emberi származékot, viszont biztosra vehető, hogy felépülése után mérgező, festékszerű alapozó használatával kendőzte el arcán a hegeket, porcelánszerűvé változtatva bőrét a fehér anyag segítségével. A keverék egy meglehetősen toxikus elegye volt az ólomércnek, ecetnek, időnként arzénnak, hidroxidnak és karbonátnak. Hogy sminkje teljes legyen, arccsontjainak pirospozsgás mivoltát és ajkainak színét higanytartalmú cinóberfestékkel hívta elő. Az uralkodónő lényegében minden nap mérgek egész sorát kente saját magára, hogy bőrhibái rejtve maradhassanak.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
