Múlt-kor.hu

Sztárzenekarok, legendás sportolók és besúgók a negyven éve átadott Budapest Sportcsarnokban

Sztárzenekarok, legendás sportolók és besúgók a negyven éve átadott Budapest Sportcsarnokban

2022. február 12. 14:48 Múlt-kor

A Kiss István tervei alapján épült Budapest Sportcsarnokot éppen negyven évvel ezelőtt, 1982. február 12-én adták át a nagyközönségnek. A mai Papp László Budapest Sportaréna helyén álló épület akkor Magyarország legnagyobb fedett csarnokaként funkcionált, és 1999-es leégéséig számos sport- és könnyűzenei rendezvénynek adott otthont.

Úgy épült a BS, mint a Luca széke. Amikor 1941-ben a szomszédságában felavatták a Nemzeti Sportcsarnokot (ma Gerevich Aladár Nemzeti Sportcsarnok), rögvest kijelölték a helyét egy nagy befogadóképességű sportcsarnoknak is, de a következő húsz évben kézzelfogható előrehaladás nem történt az ügy érdekében. Már jóval a kommunista hatalomátvétel után, túl 1956-on, a kádári sportvezetés a hatvanas évek elején megbízta a Középülettervező Vállalatot egy tizenötezer néző befogadására alkalmas komplexum tanulmányterveinek elkészítésével.

Az 1949 óta működő KÖZTI alapvetően középületek tervezésére specializálódott, és olyan jelentős projektek létrehozásában vett részt, mint például a Népstadion felépítése, a budai Várnegyed helyreállítása, a MOM Kultúrház megvalósítása vagy a budapesti Műegyetem bővítése.

Az évek teltek, a tervek álltak, mígnem évekkel később az MTST (Magyar Testnevelési és Sport Tanács) Gulyás Zoltán építésszel elkészíttette egy tizenkétezres csarnok kiviteli terveit. De az építkezések ekkor sem kezdődtek meg, aminek alapvetően két oka volt: egyrészt az akkori árak nem tették lehetővé egy ekkora méretű komplexum költségeinek fedezését, másrészt a magyar szakemberek nem tudták megoldani a tervekben szereplő, 120 méter fesztávolságú tetőszerkezet kivitelezését.

A nagyméretű fedett csarnokra való igény azonban egyre inkább fokozódott, ezért Budapest születésének centenáriumán, 1973-ban a főváros vezetése elhatározta egy multifunkcionális csarnok felépítését, amelyet nem sokkal később a pártvezetés is megerősített. Egy évvel később a magyar mérnökök olyan nemzetközi sportcsarnokok tetőszerkezeteit tanulmányozták, amelyeknek megvalósítását képesek voltak leutánozni. Így fordulhatott elő, hogy a leningrádi Jubileumi Sportcsarnok lett a BS mintája (bár funkcióinak kialakítását a müncheni olimpiai csarnokról mintázták), és a kivitelezési problémák leküzdésében szovjet szakemberek segítségét vették igénybe, erről 1975 során államközi egyezmény is született.

Már csak pénzre volt szükség, de rengetegre, hiszen az Állami Tervbizottság a kiemelt beruházást 1724 millió forintban hagyta jóvá. A kommunista pártvezetés gyorsan megoldást talált az anyagi nehézségek enyhítésére: felülről érkező sugallatra az állami nagyvállalatok „önként” mintegy 500 millió forintot ajánlottak fel nyereségeikből, a kivitelezés során pedig több mint húszezer ember dolgozott társadalmi munkában mintegy 113 ezer munkaórányi időt.

A XIV. kerületi tanács építési engedélyének kiadása és az építési területen lévő 144 lakás elbontása, valamint lakóinak kiköltöztetése után az első kapavágások 1978. március 1-én kezdődtek meg a Hungária körút és a Kerepesi út sarkán. A beruházás részeként adták át a Népstadion autóbusz-pályaudvart, illetve a BS és a Népstadion között felhúzott Hotel Stadiont is. A sportcsarnok 1982-es átadásakor a lelátón 7000, a kihúzható tribünön további 3000, a küzdőtéri székeken 2500 ember foglalhatott helyett, tehát a maximális befogadó képessége 12500 fő volt.

A BS akkor több szempontból is egyedülálló épületnek számított hazánkban, nemcsak lenyűgöző méretei (A csarnok 120 m átmérőjű, 26 m magas, kettősfalú henger volt), hanem bravúros megoldásai miatt is. Az egyes sport- és kulturális események megrendezésekor olyan technikai megoldásokkal kellett operálni, amelyeket korábban nem használtak itthon, így eleinte például a jégkészítéssel kapcsolatban is adódtak nehézségek. Az épület különlegességének számított a 2500 luxos belső világítása, amelyet a közvetítések kiváló minősége miatt nagyra értékeltek a tévés szakemberek is. A mennyezet speciális kialakításának köszönhetően a terem akusztikája olyan minőségű volt, hogy 1983-ban a legjobb európai koncerthelyszínnek választották.

Már a megnyitó évében rangos eseményeknek adott otthont a csarnok: tavasszal asztalitenisz Európa-bajnokságot rendeztek, nyáron kilencezer néző látogatott ki az Európa válogatott–USA válogatott férfi kosárlabda mérkőzésre, ahol a szemfülesebb sportrajongóknak megakadt a szeme egy 19 éves fiatal zsenin, egy bizonyos Michael Jordanen.

Ugyanezen év decemberében női kézilabda-világbajnokságra került sor, de eléggé rendhagyó módon: a torna harmadik napján a BS történetének első igazi világsztárja, Tina Turner lépett fel, és adott felejthetetlen koncertet.

Kuriózum, hogy a koncertről ma már ügynökjelentés is van a birtokunkban, mivel a kádári állambiztonság a magyar könnyűzenében otthonosan mozgó „Dejkó” fedőnevű ügynököt fizette be a koncertre. A hálózati személy mindamellett olyan nagyon izgalmas dolgokról mégsem tudott beszámolni tartótisztjének:

„A találkozó alkalmával a tmb. [titkos megbízott] jelentette, hogy feladatának megfelelően volt december 4-én a Budapest Sportcsarnokban Tina Turner és együttesének koncertjén. A koncert során rendzavarásra utaló körülményt nem tapasztalt. A küzdőtéren elhelyezett székek elfoglalásánál voltak nézeteltérések a rendezők és a nézők között. A küzdőtéren elhelyezett széksorok és a székek is számozottak voltak, oda is helyre szóló jegyeket lehetett venni 200 forintos áron. Több személyt kellett a székekről felállítani, mert nem volt jegyük és ezek a személyek Lehel Lászlóra a Budapest Sportcsarnok szervezési osztályvezetőjére hivatkoztak, hogy az ő fizetett vendégei.”

Tina Turnert követően a BS színpadán a magyar rajongók olyan világsztárokat láthattak fellépni, mint Carlos Santana, a Deep Purple, Elton John, az Iron Maiden, a Dire Straits, a Depeche Mode, a Black Sabbath, Miles Davis, a Scorpions, az Aerosmith, a Pearl Jam, a Metallica, vagy a Led Zeppelin.

A tragikus ezredvégi leégését egy korábbi tűzeset előzte meg: 1984 januárjában meggyulladt az épület alsó árkádsora, a tűz átterjedt az alagsor több helyiségébe, de az időben a helyszínre érkező tűzoltók sikeresen megfékezték a lángokat, bár a kár értéke igy is több millió forintra rúgott.

Végül elérkezett minden idők egyik legszomorúbb karácsonyi vására: 1999. december 15-nek hajnalán a vásár helyszínéül szolgáló küzdőtéren valami meggyulladt (vélhetően egy égve felejtett gyertya), amely rövidesen komoly tüzet okozott. A riasztást követően a Fővárosi Tűzoltóparancsnokság óriási erőkkel vonult a helyszínre, mintegy 50 tűzoltó kezdte meg a közel három órán keresztül tartó oltási munkálatokat. Az épületben tartózkodó tizenhat személyt sikerült épségben kimenteni a lángoló csarnokból, de a több órán át tartó intenzív tűz olyan szerkezeti károkat okozott a BS-ben, hogy rendbehozása szóba sem kerülhetett. Helyén 2003-ban adták át a Papp László Budapest Sportarénát.

„A tűz az épületet elégetheti, a múltat és a jövőt sohasem” – hirdette az új sportcsarnok építésének javára rendezett jótékonysági adománygyűjtés egykori szlogenje. 

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

Sztárzenekarok, legendás sportolók és besúgók a negyven éve átadott Budapest Sportcsarnokban

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2022. nyár: Mesebeli menyegzők

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra